3 szempont, ami lelassítja a szolgáltatásodat

Kit fog megenni a medve? Aki nem fut elég gyorsan. De mi az elég gyors?!

Ugye nem gondoltad, hogy erről lesz szó egy fejlesztéssel foglalkozó üzleti blogposztban. Pedig ez a lényeg. Na jó, valójában üzleti tervezéssel is foglalkozunk, méghozzá az internetes szolgáltatások innovációjának, fejlesztésének fürgeségét és lomhaságát járjuk körül.

Bízz az ösztöneidben.*

Az online szolgáltatások esetében alapvető szempont a rugalmasság. Éppen ezért fontos költségelem a fürgeséget adó fejlesztés. De mennyi időnként kell kismértékű fejlesztéseket végrehajtani mondjuk egy honlapon? És komolyabb léptékű újításokat bevezetni? Szinte minden esetben igaz, hogy “gyakrabban kellene”. Akkor miért nem tesszük?

Két milánói kutató azt vizsgálta,* hogy egy-egy szolgáltatás ki tudja-e használni azokat az előnyöket, amik az internetes szolgáltatásokat minden másnál könnyebben és gyorsabban változtathatóvá teszik. Az ő gondolataik közül 3 olyan szempontot emeltünk most ki, ami a gyors változásokat akadályozó, ügyfélvesztést/piacvesztést okozó tényezőket jellemzi. Ezeknél végső soron ugyanabba a dilemmába ütközünk: költsünk többet most, kockáztatva a nyereséget, vagy kockáztassuk a lassulást? Lehet, hogy most nem látszódik a bevételekben, de előbb-utóbb összeomláshoz vezethet. Ez olyan, mint egy életmódbeli dilemma. Fordítsak-e most időt és pénzt arra, hogy jó kondiban legyek? Nem most fogom megérezni a hiányát, de ha egyszer jön a medve és futnom kell (vagy jön az infarktus és meglegyint), akkor nagyon.

1. Technológiai lomhaság

Egy olasz online sportújság olyan olcsó szerkesztőmotort használt indulásakor, melybe egyszerre csak egy szerkesztő tudott bejelentkezni, és amelyet nem lehetett bővíteni, mert nem moduláris szerkezetű volt. Nem sokkal később az egész motort le kellett cserélniük, mert örvendetesen népszerűek lettek és bővült a csapat. Sportnyelven: öngól.

A technológiai lomhaság már az indulásnál eldől. A kezdet kezdetén fel kell tenni a kérdést: alkalmas-e a szolgáltatás hátterét adó szoftverkörnyezet arra, hogy fejlesszük, módosítsuk anélkül, hogy mindent elölről kellene kezdeni? Ha nem moduláris, bővíthető, nyitott rendszert választunk, akkor később hiába szeretnénk változtatni rajta, az nagyon nehéz lesz. Ha viszont ilyet választunk, akkor jelentősen többet kell költenünk szoftverfejlesztésre már az elején.

2. Belső szervezeti lomhaság

Ha – az egyébként informatikában járatlan – újságírók nagy nehezen végre megtanultak használni egy rendszert, akkor egy év múlva lényegében lehetetlen rávenni őket, hogy tanuljanak meg egy újat. Vagy, hogy kezdjenek videókat is készíteni, ha eddig csak szöveget írtak. Ez a fajta lomhaság még a technológiainál is hátráltatóbb lehet, és még sok pénzzel sem oldható meg hirtelen. Az egyik megoldás erre a képzettségek szétválasztása: az újságíró írjon, és kell egy másik gárda, akik a szöveget az online újságba tördelik. A másik lehetőség – ami főleg akkor hasznos, ha a szervezet kis mérete nem teszi lehetővé a képzettségek külön emberekbe szervezését – a “túlképzettség”. Fel kell emelni a felvételi követelményeket a munkavállalók keresése során. Például internetes újságíróként nem elég, ha valaki jól fogalmaz, de az informatikához is értenie kell, és esetleg még videózni is tudjon…

Ha a szervezet már előre felkészül arra, hogy változásokat kell bevezetnie a szolgáltatásában, akkor a munkavállalói azt meg is tudják valósítani. De persze ez is drága. Minél nagyobb a (specializált) csapat vagy minél többet várok el a (polihisztor) munkavállalóimtól, annál nagyobb a bérköltség. Ebből is látszik: a HR-tervezés stratégiai jelentőségű döntéseket igényel a kezdet kezdetén.

3. Külső szervezeti lomhaság

Azaz a szervezettel kapcsolatban álló, stratégiai partner szolgáltatók lomhasága: a beszállítóké és egyéb partnereké. Az említett internetes újság esetében ilyen lomhaságot tapasztaltak például az internetszolgáltató részéről. A sportújság vasárnaponként volt a legaktívabb, ezért ilyenkor jelentkezett a legtöbb technikai probléma is, az internetszolgáltatójuknál viszont ilyenkor szünnap volt, és előfordult, hogy csak 24 óra elteltével tudtak megoldani valamit. Le kellett tehát cserélni a beszállítót, vagyis az internetszolgáltatót – egy drágábbra.

Fontos döntés tehát, hogy mi alapján választunk partnert – és elsődleges szempont kell legyen, hogy a partner ne lassítson minket a futásban.

Mert most jön a medve.

Mindig ugyanoda jutunk vissza. Ha odafigyelünk a részletekre és hajlandóak vagyunk sokat áldozni rá, akkor a szolgáltatásunk képes lesz a rugalmas változásra, egyébként viszont nem. És vajon honnan tudom, hogy mennyi az elég? Mennyire kell fürgének lennie a szolgáltatásomnak? Vagy a testedzős hasonlattal élve, mennyire kell sokat edzenem? Mi az elég fitt?

A választ -mint oly sokszor – egy medvés történetben találjuk. Két turistára rátámad egy megvadult medve. Az egyik fejvesztve menekülni kezd, a másik viszont leguggol, gondosan megigazítja a cipőjét és alaposan beköti a cipőfűzőjét.

A társa visszanézve odakiált: “Megőrültél?! A medve veszett gyorsan fut, a cipőfűződ mit sem számít!” Mire a másik nyugodtan így felel: “Ez igaz, de nekem nem a medvénél kell gyorsabban futnom, hanem csak nálad.”

A lényeg tehát ez: mikor jön a te medvéd, és ki fut éppen akkor melletted? Írd meg nekünk… és ha nem tudod kapásból, segítünk rájönni.

 

*Photo from etsy.com via maggim on Pinterest
** Roberto Verganti - Tommaso Buganza:
Design Inertia: Designing for Life-Cycle Flexibility 
in Internet-Based Services. In: The Journal Of Product
Innovation Management. J PROD INNOV MANAG 2005;22:223–237

Most tiéd a szó!

Comments are closed.

Read previous post:
Problémából előnyt? Kapcsold át az agyad.

Vannak, akik alapvetően kész keretek között, konkrét célt követve szeretnek haladni, és vannak, akik átcímkézik, megváltoztatják, (újra)teremtik a világot saját...

Startup könyvelés

Azt kérdeztétek tőlünk: Hogyan könyveljen, hogyan könyveltessen egy induló vállalkozás?   Ültünk a kávé fölött és erre jutottunk. A teljesség...

Tanulmány a jó termékről

A világ egyik legjobb szabadalmaztatott terméke 1897-ben készült. 1.000 Fontért értékesítette James Henry Atkinson. Nincs túlbonyolítva. A neve sem: Little Nipper....

Close