Legyek Főnök?

champagner-1071356_1920

Amikor ezt a blogposztot írom, éppen október 13. és szombat van, azaz ma van az a munkanap, amikor el kell érnem a csapatnál, hogy egy egynaposra rövidült hétvégét és egy hat napos munkahetet hatékonyan, jókedvűen csináljanak végig. Én örömmel dolgozom, de fejtörést okoz, nekik hogy adjak lendületet. Főnök vagyok, na. Az Egyesült Államokban holnap (október 14-én) van a Főnök(ök) Napja. Kétségtelen, az erre épülő biznisz nem túl nagy, az üdvözlőkártyák, virágcsokrok és bonbonok nem fogynak sokkal nagyobb mértékben, de mégis, létezik. És az, hogy létezik, azt bizonyítja, hogy valaki egyszer rájött, főnöknek lenni nehéz, néha hálátlan, és csak annyira szép, amennyire szép lehet mondjuk egy magas hegy megmászása – félúton. Szép. De még szebb lesz majd egyszer, amikor az ember ősz hajjal mesélhet róla. Addig inkább nehéz és fontos feladat, akár hegyivezető típusú a főnök, akár sherpa, stílustól és aktuális helyzettől függően.

 

Hűvös Ágnes kollégánk írása

Az Adecco 2010-ben végzett egy kutatást az Egyesült Államokban, 1000 munkavállaló (vegyesen főnökök és alkalmazottak, fehér- és kékgallérosok) részvételével.

Eszerint az emberek csak mintegy harmada szeretne főnök lenni (és ebben az adatban a főnökök is benne vannak). Körülbelül ugyanennyien gondolják úgy, hogy okosabbak a főnöküknél. Érdekes módon a fiatalabbak (x- és y-generáció) hajlamosabbak erre, mint ahogy arra is, hogy főnökök akarjanak lenni. Talán bennük még él a mítosz, hogy főnöknek lenni jó, és hogy a válaszok evidensek.

Bár a válaszadók közel kétharmada barátjának tekinti a főnökét, csak mintegy 18%-uk lép a főnökkel kapcsolatba valamelyik közösségi médiumon. A főnök hobbija elenyésző százalékuknak vonzó. Főnöknek lenni magányos dolog. Még akkor is, ha a válaszadók 91%-a érzi úgy, hogy kölcsönös bizalom és megbecsülés van közte és főnöke/alkalmazottai között. A kutatás azt is kimutatja, hogy a recesszió kezdete óta a főnökök számára nőtt a munkával töltött órák száma, és nőtt a stressz is.

Néhány éve dolgoztam M-mel, aki találmányára céget szeretett volna alapítani. Azzal keresett meg, hogy segítsek neki cégvezetővé válni. M. szereti a tudományos munkát, klasszikus kutató. De mivel nagyon okos ember, képes arra, hogy megtanulja mindazt az adminisztratív folyamatot, amivel a cégvezetés jár. A kérdés az volt, hogy M. szeretne-e főnök lenni. Így aztán alaposan körüljártuk azt, milyennek látja magát, és milyennek szeretné látni azt az embert, aki a cégét vezeti. Azt is körüljártuk, mit csinál egy főnök, milyen felelősségeket vállal, hogyan él, miről kell lemondania, mit nyer ezáltal. Ma M. sikeres cégtulajdonos – és rendszeresen egyeztet a cégvezetővel, akire a befektetők szerint is szükség volt. Tisztelem M-et a döntéséért, őszinteségéért.

Ha tehát holnap beleakadnál valami zakkant PR-osnak vagy újságírónak köszönhetően a Főnök Nap hírébe, gondolj ezekre. Azt hiszem, a főnökök többsége megrémülne, ha a Főnök Napról hallana. Az égiek mentsék attól szegény hegymászót, hogy valaki virággal és csokival rohanja le a hegy felénél. Nem a hatalmat vagy a felelősséget ünnepeljük. De amikor végre elérjük a célt, akkor aki a csapat előtt ment – akár hegyivezetőként, akár sherpaként -, megérdemel egy pohárköszöntőt és egy mosolyt.

Most tiéd a szó!

Comments are closed.

Read previous post:
Azok a reggeli staff meetingek….

Mi csütörtök reggel csináljuk. Van, aki a hétfőre esküszik, van, aki a keddre, esetleg csak délután... de nekünk csütörtök reggel...

Mire indíts vállalkozást? Szinte mindegy. Szinte.

Sok külső kollégával dolgozunk együtt, az egyikük Kiglics Nadinka, aki általános és nélkülözhetetlen tűzoltóként ugrik be rendezvényeink és háttérmunkáink legégetőbb...

Importáru hibákkal

Vigyázó szemünket az Öbölpartra vetjük, azaz a Bay Area-ra, ismertebb nevén San Francisco és a legendás Silicon Valley startup-világára. Oszt'...

Close