6 dolog, amit a Z-nek tudnia kell az X-ről

social-media-ageism-inbound-marketingSokszor, sokféleképpen olvassuk a sajtóban, milyen nehéz dolga van azoknak a 40+-os vezetőknek, akiknek 20-25 éves új munkatársakat kell irányítaniuk. Aláírjuk, nagyon nehéz. A világ lényegesen többet változott 1990 és 2010 között (amikor az Y és Z-generáció felnőtt), mint 1945 és 1990 között (amikor a BabyBoomers és az X érett be), és így ezek a generációk élettapasztalatukban, szemléletükben, világképükben meglepően különböznek. De mielőtt felmordulnál, hogy “megint egy öreg csóka, aki ki akar oktatni a munkakultúráról”, eláruljuk, most másról akarunk írni.

Általában nem írjuk ide, a blogba, hogy melyik Megoldás.Mostos kolléga ütötte a billentyűzetet. Most is csak azért tesszük, mert személyes élményekről lesz szó. Hogy lássátok: átéltük, értjük.

Hűvös Ágnes írása következik.

Csak figyelem, hogy egyre több a fiatal vezető – és igen, minket, őszülő és nagyszájú negyveneseket kell vezetniük. Rohadt egy meló. Van “ageism” (kor alapján történő diszkrimináció), és az új (tech) vállalkozások nem véletlenül állnak 30 évesnél fiatalabbakból. De amikor elkezdenek növekedni, mi, a 35+-os népségek is megjelenünk a munkavállalói körben (HAHHHAHAAA… ördögi kacaj). Gondoltam, adok néhány tippet, srácok.

16 éves koromban, nyáron be kellett ugranom egy tolmács helyett, aki eltörte a lábát. Hiába tudtam jól a nyelvet (francia), soha nem tolmácsoltam, és rögtön 200 ember előtt, egy konferencia nyitóelőadásán kellett bizonyítanom, milyen vagány vagyok. A harmadik mondatot el is bakiztam, 200 ember vihogott nagy egyetértésben a képembe. És igazuk volt.

Azután 19 évesen, 3 évnyi nemzetközi ifjúsági (kortárs) tréneri tapasztalattal újabb mély víz: 40 körüli magyar szakembereknek kellett trénerként bizonyítani, hogy van élet a vasfüggöny túloldalán, és van értelme sok dolognak, amit ott tanítanak a fiatalok neveléséről. Ha nem lennék úrilány, azt mondanám, a tréning első órája farokméregetéssel telt el.

32 évesen olyan közegben kezdtem dolgozni operatív vezetőként, ahol kor, tudományos fokozat és egyetemi beosztás szerint ítélték meg az ember értékét. Az ügyfeleink tudományos felkészültségéhez kétség sem fért, és a mindentudás dicsfényét viselték a homlokukon. Ezeknek az embereknek kellett üzletfejlesztésről, innovációmenedzsmentről meggyőzően beszélni. Mindeközben 22-25 éves junior menedzserek rohangáltak körülöttem, és intézték a spin-offok és startupok ügyeit. Voltak feszült pillanatok (az egyiket meg is írtam már ezen a blogon).

Látod, sokszor vezettem olyanokat – így vagy úgy -, akik társadalmi megítélésben magasabban hordhatták az orrukat. Idősebbek, professzorabbak, férfiak. És közben vezettem fiatalabbakat, kivagyi és vagány majdnem-tinédzsereket is. Megosztom veled, amit lepároltam ebből és az elmúlt évekből.

1. Szükségünk van egymásra

Amikor én kezdtem a pályámat, még aránylag biztos lehettem benne, hogy az előző generáció gyorsan nyugdíjba megy. 30 fölött lettem vezető, így csak ritkán szaladtam bele markánsan idősebb beosztottakba. Neked, aki most indulsz vezetőként, az a kellemetlen helyzeted, hogy a mai hatvanasokat is képesnek kell lenned vezetni, és az én generációm talán még 70 fölött is dolgozni fog.

Az a szerencséd, hogy én meg tudom, hogy te biztosítod majd a generációm munkahelyeit (mert – már megbocsáss – a nyugdíjamat valószínűleg nem fogod tudni fizetni). Ha leugatnálak, nyugodtan told a képembe ezt, csak aztán gondold is komolyan. Hidd el, amíg te kitűnő generalista vagy (azaz mindenhez értesz egy kicsit), addig engem specialistának neveltek, így jól el tudjuk majd osztani a feladatokat.

2. Digitális bevándorlók

Te már beleszülettél az otthoni számítógép, mobiltelefon és internet világába. Én 18 éves voltam, amikor egyáltalán a telefonvonalat bekötötték a lakásunkba, az első számítógépem egy ZX Spectrum volt (ez is csak azért, mert az apám nagyon modern szemléletű mérnök), és huszonévesen lett mobilom. A generációm egy része soha nem lesz digitálisan írástudó.

Tőled tudom megtanulni mindazt, ami egy digitális bennszülöttnek már gyerekjáték. Ha türelmes vagy és elmagyarázod, képes leyzek ugyanazokat a platformokat használni, talán kicsit döcögősebben, de folyékonyan.

Ennek van előnye is. Én még 10-12 órányi könyvtári böngészéssel kutattam, és jegyzetek sokaságát kellett átlátnom egy-egy rendszerszintű megállapításhoz. Te 10 percet töltesz az információfelvétellel (a Google a barátod), és azt hiszed, ez elég is. Látod, van mit tanulnunk egymástól. Ha te képes vagy megtanulni azt az analitikai készséget és rendszerszemléletet, amit nekem kellett, akkor sokkal-de-sokkal jobb elemző leszel, mint én. De amíg ez nem megy, addig csak gyorsabb vagy.

Ha nagyon sietsz, adok egy tippet: beszéld meg velem élőszóban mindazt, amit akár online is megoszthatnál velem, mert én ebbe tanultam bele a legjobban. Hidd el, az elmúlt 150.000 év evolúciója még nálad is működik. Hatékony lesz.

3. Más hálózat

Amikor én felnőttem, aránylag egyenletes megoszlásban vettek körül nálam fiatalabb és idősebb emberek, így azt kellett megtanulnom, hogy hogyan lehet mindegyik korosztállyal megfelelően kommunikálni. Ebben én vagyok generalista.

A te korosztályod (vagy a nálad fiatalabbak) a közösségi médián élnek – és felnő egy olyan generáció, akik elsősorban a kortársaikkal vitatják meg a világot, egymástól tanulnak, és csak nagyon-nagyon keveset akarnak más korú személyekre figyelni. Ez nekem ijesztő, neked azonban lehetőség, hiszen a saját generációdat sokkal jobban ismered, mint én ismertem annak idején az enyémet.

Ez az ismeret a világról – ha nem homályosítják el mindenféle sztereotípiák – sokat segíthet abban, hogy együtt dolgozva bármilyen generációval képesek legyünk üzletet kötni. Külön-külön elakadunk, hiszen én nem tudok neked eladni, és te is csak nehezen nekem.

4. Te vagy a főnök

Amikor én kezdtem dolgozni, még sokkal egyértelműbb hierarchia volt a legtöbb vállalatnál, mint most. A nálam idősebbekre pedig még inkább igaz, hogy hierarchiában élték a napjaikat – tehát természetesnek tekintik egy főnök létét, és elismerik szükségességét. Tudják, hogy az irányítás, felelősségvállalás és döntés folyamataihoz kell egy rátermett vezető. Azaz nincs arra szükség, hogy bizonyítsd, te vagy a főnök – nem kell farokméregetés. Elég, ha a munkádat végzed jól.

És ha bizonytalan vagy, nyugodtan tedd fel a kérdést: mit gondolunk mi, hogyan lehetnél te jobb főnök? Hátha lesz néhány használható tippünk, csak úgy, rutinból… mert értjük a kérdést, és még elég jól emlékszünk a saját botladozásainkra.

5. Braindrain

Van egy egyszerű előnyünk a nagy versenypályán. Előbb indultunk, ami azt is jelenti, hogy már nagyobb utat megismertünk, mint te. Ezt szeretjük is hangoztatni néha, te meg (ha még nem nőtted ki a kamasz-énedet) azt válaszolod, hogy a kor nem érdem.

Nem, tényleg nem az. De gondolj bele, mi szerencsétlenek már felcsattantunk egy csomó falra, és azt is tudjuk, hol vannak a fűbe rejtett csapdák.

Kérdezz. Használj mentornak. Dolgoztass minket oktatóként. Szívd le az agyunkat. Mi élvezni fogjuk (elismered a tudásunkat), te pedig a lehető legkönnyebben jutsz információhoz olyan dolgokról, amit mi a saját kárunkon kellett, hogy megtanuljunk – mivel a mi elődeink már nem voltak ott, amikor mi a nyomukba léptünk.

Hogy lásd, igen, éppen ott a határ, gondold végig azokat a hiteles tanácsadókat, akiket a startup-térben megismertél. Neveket nem mondok, mert nem illik az urak korát ide kiírnom, de látni fogod, hogy 35 és 45 között van a többség (én is). Nincsenek véletlenek.

6. A kötelező tiszteletadás

Végül egy nagyon fontos alapelv. Hallgassuk meg egymást. Nem kell tisztelned. És ha már a hamut is mamunak mondom, majd öreganyámnak is szólíthatsz. De addig talán ne.

 

Most tiéd a szó!

Comments are closed.

Read previous post:
Ne akadj fenn az első kerítésen

Hiszed vagy nem, nem véletlen, hogy egy-egy mélyebben szakmai blogposzt után vissza-visszatérünk az alapokhoz. Azért van ez így, mert naponta...

Blog, mert…?

Több mint 2 éve blogolunk itt, korábban blogoltunk másutt, saját blogokon is. Átlagosan 3 naponta tolunk egy blogposztot. Infofirkák, szakmai...

A megfigyelők megfigyelése (avagy: vegyél magadnak befektetőt)

Azt írja a Startupdate, hogy a befektető téged vesz meg. Romhány Gergely - amúgy nagyszerű - cikke alapvetően a corporate...

Close