Amikor a farok csóválja… KreaNod-sztori, 1. rész

dog-chasing-tailOlyan történetet mesélünk el nektek, amiben egy mezei cégalapító megküzd a saját korlátaival, és az IT-sokkal.

Gergely elmeséli nektek az összes *!!°/#** kalandját arról, hogyan jött létre a vállalkozása, és ezen belül a KreaNod online felülete, a vállalkozás egyik központi feltétele. Nem volt egyszerű. Olvassátok, okuljatok – a kedvetekért kiemeltük a fegyvertár elemeit és azokat a tapasztalatokat, amiket érdemes komolyan venni.

Sorozatunk 1. része: a 2009-2010-es időszak.

szollosi_gergely_portraitA KreaNod egy hazai kreatívokat gyűjtő oldal, ahol a tagok marketingeszközöket terveznek. A megbízók pénzdíj ellenében több munkából válogathatnak, míg a kreatívok a versengés mellett újfajta online portfóliót is építhetnek. Szöllősi Gergely, a KreaNod alapítójának írása.

Beraktam most egy Einaudi-válogatást, és megpróbálom Nektek felidézni az elmúlt 2,5 év eseményeit. Sajnos bárhogy elemeztem utólag az eseményeket, mindig arra jutottam, hogy az adott ponton rendelkezésre álló információk alapján nem hozhattam más döntéseket. Azóta sokat tanultam. Nincs igazi tanulság, de hátha páran el tudjátok kerülni, amiket nekem nem sikerült.

Ami most következik, az

egy nem IT-s cégalapító viszontagságainak története a nagy magyar IT valóságban.

A programozók, designerek szerepe és fizetése az egekben, lassan már a testnevelés órán felmentett, monitor előtt görnyedő srácok a „szexik”, és legmenőbb akkor leszel, ha tudsz programozni. Az én cégem története során is sokszor jött volna jól némi képzettség ezen a területen, szóval valamilyen szinten egyet kell értenem a dologgal. Aki keres, az rengeteg „Hogy érvényesüljek nem programozóként a startup alapítás útvesztőjében…” cikket találhat, amelyekből sokat lehet ugyan tanulni, de jó néhány dolog kivédésében ezek sem segítenek.

Az első releváns dátum 2009 tavasza. Eldöntöttem, hogy

meghódítom a magyar reklámszakmát.

Elnézve az hazai hirdetéseket, és hogy milyen sokan megélnek belőle, biztos voltam benne, hogy a legjobbak közt a helyem, csak be kell kerülni valahogy. Elterveztem, hogy gyakornok leszek, és nem is szórakoztam sokat: bementem az akkor legjobbnak számító reklámügynökséghez, és a portással lehívattam a kreatív igazgatót.

Tapasztalat #1: Csak rajtad múlik, hogy megteremted-e azt a pár perces lehetőséget, amikor rád figyel, akit szeretnél.

Mindenki le volt döbbenve, de tetszett nekik. Fél órás egyeztetés a HR igazgatóval, fiktív reklámterv beküldése később, annak visszadobása. :) Pedig a HR igazgatónak tetszett, és ő már látott sok ilyet. Sebaj, következő állomás.

Szükséges fegyvertény #1: Kudarc viselése.

Második ügynökség, ismét találkozó a kreatív igazgatóval: „Találj ki 5 fiktív kampányt, hogy lássam tudsz-e koncepcióban gondolkodni.” 1,5 hónapos meló volt, szinte egy rövidebb szakdolgozat hosszúságú, de gondoltam odacsapok az asztalra. Az illető a hosszú hetek munkája után váratott még nagyjából egy hónapig, mire méltóztatott elolvasni. Ekkor már június eleje volt. Az emailben az szerepelt, hogy „nincs mit tanulnod elméletben a reklámszakmáról, de nem tudunk felvenni, mert munkaügyi ellenőrzés lesz nálunk a nyáron, fizetni meg szintén nem tudunk, szóval nem lehet itt feketén gyakornok.”

Tapasztalat #2: Konfrontáció a nagy magyar valósággal.

A koncepcióban gondolkodás és kampányok kitalálása jól ment, de a szlogeneken napokat tudtam ülni. Be kellett látni, hogy bár szövegíró szeretnék lenni, sok mindent tudok, csak rövid, frappáns szövegeket írni nem.

Reklámkarrier akkor kuka.

Ekkor viszont megismerkedtem egy külföldi crowdsourcing oldallal is, ahol reklámokat lehetett tervezni, és ötletek versengtek. Itt dőlt el minden. Első gondolatom az volt: „Hisz ezt én biztos jobban csinálnám!”

Szükséges fegyvertény #2: Önmagadba vetett hit.

De nem ám az a túlkompenzáló, belül igazából remegő színjáték, hanem a valós önbizalom. Tényleg el kell hinni, hogy valamiben te vagy a legjobb. Engem legalábbis senki nem tudna meggyőzni az ellenkezőjéről. Ez sajnos ellensége is lehet az embernek.

Rengeteg egyéb ötletem volt, nem is értettem, erre mások hogy nem gondoltak. Épp ugyebár felszabadult a nyaram (a gyakornokságra tettem fel mindent, pedig biztos jó lett volna animátorkodni vagy micsoda).

Tapasztalat #3: Minden negatívumból ki lehet hozni pozitívumot. Közhely, de igaz.

Több sem kellett. Meglátjuk, van-e érzékem a dologhoz. Az ember hisz magában, de azért ilyen mértékű döntéseknél nem árt a visszajelzés helyett a visszaigazolás. Ide hát nekem a legfontosabb marketinges könyvet. Nyár végére elolvasom, közben megtervezem a szolgáltatást, amilyenre én csinálnám.

Szükséges fegyvertény #3: Van, amihez mások értenek, legyen alázatod tanulni tőlük is. De csak egy kicsit.

Persze közben tilos ránéznem a külföldi példára. Csak nagyon felületesen ismertem, mélyebben nem is akartam. Úgyis jobbat akarok csinálni, minek mélyedjek el benne már az elején, nem? Más tollával különben sem szeretek ékeskedni. A könyv első fejezetei beindították a fantáziámat, a közepétől kezdve már nem sok olyan volt, amire én ne gondoltam volna már előre. Csak van érzékem ehhez…

A végeredmény pozitív és negatív is lett: annyira hasonlított az én szolgáltatásom az utólag feltérképezett másikra, hogy sokan nem hitték volna el, hogy nem másoltam.

Legalábbis ekkor úgy tűnt.

Ahogy később felvázoltam teljesen a saját szolgáltatásom alappilléreit, 2-3 dologban is teljesen eltértem a „nagyoktól”, máshogy képzeltem az egészet. Alapvető igényekre, úgy éreztem, hogy nem gondoltak, nem kell több jel. Mások milliókat hoztak ki ebből, akkor ide nekem az enyéimet is. (Később azért persze meg kell ismerni a versenytársakat is…)

Nem ugrottam bele egyből, látnom kellett még a másik választási lehetőséget, az alkalmazotti létet is. Gyakornokság egy másik területen (PR), a szokásos formulával. Médiából kinézni a legfrissebben díjazott ügynökséget, házhoz menni, felvételi interjún hengerelni, és bent is vagy. Mindez már 2010 januárja. A mellékállásaimban még akartam nyárig dolgozni, hogy pénzt gyűjtsek a majdani vállalkozáshoz, ezért júliusra halasztottam a gyakornokság kezdetét. Az addig hátrelévő pár hónapot könyvek olvasására használtam fel, hogy legalább elméletben már ne legyek teljesen homály. Az egyik legnevesebb itthoni egyetem ugyanis kommunikáció szakon az égvilágon semmit nem mesélt nekem reklámról, PR-ról, marketingről, pedig a sok szociológia és médiaelemzés mellett elfért volna. Minden szép volt, jó volt, de a végén köszöntem, ennyi. Ügynökségi létből nem kérek. Ősszel még futottam egy kört egy állami intézménynél, hogy az ügyféloldali PR-es állást kipróbáljam, de nem jártam sikerrel. Pedig a szokásos módszer volt: bekopogás, pro-aktív munka egy 16 oldalas kommunikációs terv képében, és kitartás. Épp a lefejezések mentek, az újak hozták az embereiket, esélyem sem volt.

Tapasztalat #4: újabb konfrontáció a magyar valósággal.

Nem is érdekelt, a tehetségemet nem akartam másnak kamatoztatni, de kellett még ez az utolsó esemény, hogy elmondhassam biztosan:

vállalkozni lesz a legjobb megoldás.

Már 2010 novemberében tartunk, innentől már nem volt visszafelé, rá kell lépni arra a bizonyos útra. Jellemző mellékzönge velem kapcsolatban, hogy nem bírtam ki, hogy az összegyűjtött pénzem csak úgy bankban kamatozzon. Tőzsde. Vannak olyan emberek, akiknek ez megy, hát akkor egyértelmű, hogy nekem is fog. Bankban tartani bárki tudja a pénzét, 25 évesen viszont nem mindenki kezd el tőzsdézni, legalábbis a környezetemben senkit nem ismertem, aki erre vetemedett volna. Első hónap +10%, megy ez nekem. Aztán jött a nyugdíjpénzek körüli mizéria, a nyereség 2-3 nap alatt hatalmas mínuszba fordult, és mindez ugye az a pénz volt, amint én vállalkozni szántam. Sebaj, kicsit nehezebb lesz, na és?

Olvastam ezt a sok tippet online vállalkozásokkal kapcsolatban, befektetők kereséséről stb… Gondoltam, nekem ez nem kell. Nem lesznek tanácsadók, akik maguk nem csináltak még semmit, csak elméletben jók és az én jövőmmel játszanak. Nem lesznek befektetők, akik a pénzt adják, és semmi hozzáadott értéket nem tesznek bele ezen kívül. És nem lesz tulajdonostársam sem, hogy vele is egyeztetni kelljen az elképzeléseimet. Az volt az elvem, hogy

nyerjek egyedül vagy bukjak el egyedül

és ne kelljen a dicsőséget megosztanom, de ne is hibáztathassak másokat. Azt nem tudnám megemészteni.

Tapasztalat #5: ha valamire mégis megtanított az ezt követő időszak, akkor az az, hogy ezek mekkora orbitális baromságok volt részemről.

Fejben teljesen, papíron kicsit kuszán, de megvolt a vállalkozás. Körültekintően terveztem meg, mindenre gondoltam, nem lehet baj a szolgáltatással. Kivitelezőket kell tehát csak keresni, őket kifizetem, és onnantól hajrá. Fordulunk rá 2011-re. Mondanom sem kell, lett baj.

Folytatjuk.

szollosi_gergely

Ha úgy gondolod, a te történeted is érdekes lehet másoknak, írj nekünk.

Most tiéd a szó!

Comments are closed.

Read previous post:
Szerezzük meg az első egymilliót…, és ne költsük el!

Sokszor halljuk, hogy az első egymillió (tízmillió) megszerzése az igazán nehéz. Pedig dehogy. Ha tudásunkat sikeresen értékesítjük, és költségeinket a...

Extrémsport: nyomassuk egész éjjel…

Kezdő vállalkozás esetében (főleg ha mellette még más, jövedelemtermelő foglalkozásod és/vagy kicsi gyereked is van) gyakran virrad rád a másnap...

3 gondolj-másképp-és-legyél-sikeresebb tipp

Az agyad az egyik olyan szerved, ami megállás nélkül működik (addig a pillanatig, amíg szerelmes nem leszel...). Mindenhez használod. És...

Close