Angyalok és tehenek

A teheneknek nincsenek szárnyaik. És hogy nem is érdemes szárnyakat szerelni rájuk, arról mindjárt beszélünk.

A múltkor már írtunk arról, hogy a cégedből való alapítói  kiszállást is meg kell tervezni. Arról viszont mélyen hallgat a magyar blogoszféra, hogy a korai fázisú befektetők előtt milyen lehetőségek vannak, ha ki akarnak szállni – azaz nem akarnak szárnyak lenni egy tehénen, vagy akár egy döglött tehénen. Üzleti angyalokról és nagyon picike fejőstehenekről lesz szó.

Míg a kockázati tőkés minden esetben növekedési pénzt vizionál, addig az angyalok tudatosan vagy sem, de jelentős mennyiségű pénzt tesznek ún. life style business-ekbe, azaz olyan vállalkozásokba, amik soha nem fognak megnőni, de eléggé prosperálnak néhány ember eltartásához. Jó esetben ezek a cégek kis fejőstehenek (cash-cow): ha benne maradsz a cégben, minden évben tejel egy kicsit, de nagy névértéknövekedéssel kiszállni lehetetlen.

Fallen-angelAzok az angyalok (nálunk ilyenből kevés van), akik ezt profi szinten űzik, megfelelő méretű portfolióba tesznek pénzt, és egyszerre vannak tisztában a befektetés matematikájával és a korai fázis realitásaival. Nemcsak hogy jól élnek, de nagyon jól: átlagosan évi 25-30%-os hozamot tudnak elérni a teljes portfolióra. Tudván azt, hogy a cégeknek itt is bukik egy része, egy más része pedig kedves fejőstehénkévé alakul, ahol nincs nagy exitre lehetőség, el lehet képzelni, mekkora bizniszeket csinálnak abban a néhány cégben, ami valóban felfut – a nyereséges angyalok 20-30-szoros kiszállásra hajtanak. Tudnod kell azonban, hogy profi angyal kevés van – a többség veszteséges vagy nullás, mert ez is egy nehéz szakma.

Most azonban a kis magyar valóság talaján szeretnénk maradni. A mi átlagos angyalaink cinke-méretűek, az átlagos angyalnak kevés cége van, és azokba sem ” tisztában a befektetés matematikájával és a korai fázis realitásaival” szálltak be az esetek többségében.

A nagy exitek itt sem kérdésesek: örülünk nekik, nincs róluk mit hosszan értekezni. A bukások sem igazán téma, lehet szépen és csúful bukni, ez már személyiség kérdése is, meg azé, mennyire sikerült megegyezni az elején egy ilyen szcenárióban.

Nézzük meg azonban a tehénkés középutat, ahol az alapító elégedetten sóhajt, hiszen megvan a napi betevője – az angyal pedig vakarhatja a fejét, hogy mi legyen vele. Felmerülhet benned a kérdés, hogy egyáltalán miért akar kiszállni, ha biztos kis pénzeket vehet ki minden évben osztalékként. A válasz egyszerű. Az angyalnak a pénze dolgozik, a kis cash-cow cégekben pedig csak nagyon lustán teszi ezt. Ha azonban nem hozza ki valami módon, akkor csak a menedzsmentigény marad hatalmas (ami bármely cégnél ekkora), de a pénz nem fog jobban teljesíteni.

A dilemma: kis pénz vagy semmi

Az angyal eredeti koncepciója az esetek többségében, hogy jelentős értéknövekedés után eladja tulajdonrészét egy későbbi befektetőknek, esetleg kisebb haszonnal az alapítóknak. Ez a verzió nagyon ritka, hiszen ha a cég nem elég sikeres egy nagyobb befektető bevonásához, akkor honnan lesz az alapítóknak pénze, hogy kivásárolják az angyalt?…

Ha az angyal az alapítóknak adja el a részét névértéken felül, de csak kis értéknövekedéssel, akkor valószínűleg bukik vele,  mert az adózás a legtöbb országban szépen el is viszi a hasznát (jelenleg itthon 16% szja-t és 14% eho-t kell fizetnie az ügylet után). Ez azt jelenti, hogy a pénze még akkor is jobban dolgozott volna, ha egy bankban csücsül minimális kamattal.

Ha tehát az alapítók akarják az angyalt kivásárolni, akkor először cégértéket kell növelni tőkeemeléssel. A tulajdonrész névértéke így az eladási árhoz igazítható, és az eladáskor az angyal nem jár rosszul (jól se nagyon). Az, hogy honnan lesz a tőkeemelésre elegendő pénz, megint egy másik dilemma.

Ha az angyal annyira kétségbeesett attól, hogy nem vagy alig tejelő tehénkéje a fülébe bőg és figyelmet követel, akkor néha még azzal is jobban jár, ha tulajdonrészétől az eredeti névérték alatt – mondjuk egy ezresért és egy karton sörért – megszabadul. Ha azt vesszük, hogy az ő ideje költségként is felfogható, ilyenkor valójában költségcsökkentést hajt végre, a pénzbeli veszteséget pedig leírhatja. Így az adóalapja csökken, az órabérben kifejezhető időértéket pedig visszanyeri és más cégekre fordíthatja. Hogy miért nem fáj ez neki (nagyon)? Mert igen, igen, ő ki akar szállni a cégből. És ha teheti visz ingatlant, adatbázist, szellemi tulajdont és mindent, ami a veszteséget csökkenti. Nem azért, mert gonosz, hanem mert megy az eredeti céljai szerinti irányba. És te?

Neked, az alapítónak mindössze egyet kell tudnod, de nagyon: ha csak egy halvány esélye is van annak, hogy a céged nem lesz kiugróan nyereséges (igen, van esélye), akkor szükséged lesz nagyszerű könyvelőre és jogászra, hogy az angyalod is mosolyogni tudjon. Előre kell ugyanis végiggondolnod, hogyan fog tudni kiszállni az angyalod abban az esetben is, ha nincs a hatalmas amerikai kockázati tőkés az ajtók előtt. Gondold végig, mit veszthetsz, ha nem gondolkodsz időben.

Most tiéd a szó!

Comments are closed.

Read previous post:
Stretch

Vannak napok, amikor egyszerűen szükséged van olyan tudásra, olyan információra, amit igen nehéz beszerezni. A saját épülésedre, fejlődésedre, az önképzésre...

6 dolog, amit a Z-nek tudnia kell az X-ről

Sokszor, sokféleképpen olvassuk a sajtóban, milyen nehéz dolga van azoknak a 40+-os vezetőknek, akiknek 20-25 éves új munkatársakat kell irányítaniuk....

Ne akadj fenn az első kerítésen

Hiszed vagy nem, nem véletlen, hogy egy-egy mélyebben szakmai blogposzt után vissza-visszatérünk az alapokhoz. Azért van ez így, mert naponta...

Close