Az afrikai kapcsolat – Helyzetkép

Évek óta kísérjük figyelemmel Domonyai Andrást és  vállalkozását, a Monjardin-t. Azt is örömmel láttuk, amikor András sikeres társadalmi vállalkozásba kezdett Kenyában, annak pedig még jobban örültünk, amikor felvetette, hogy segítene magyar vállalkozásoknak eljutni az afrikai piacokra. Most egy sorozatban mondja el nektek, meddig jutott ez utóbbival.

2016-02-08 10.16.02De hogy lássátok, mennyire gyakorlati is mindaz, amit ő megoszt: András a pécsi Közgáz és a Corvinus kertészeti után Brüsszelben tanácsadóként a kultúra gazdasági kérdéseivel foglalkozott, ezután pedig vidékfejlesztési és agrárfejlesztési témákra tért át. 2011 -óta független, a MonJardin! gasztrobotanikával, innovatív mezőgazdasággal foglalkozó projektek tulajdonosa. 2013 őszétől Afrikában termeléshatékonysági, fajtamegújító kísérleteket végez, valamint “új élelmi növény” kutatásokkal foglalkozik, emellett a szubszaharai magyar alapítványokkal fejlesztési projektekben vesz részt. És most jöjjenek az ő keresetlen szavai.

Domonyai András írása

Jónéhány hónapja kertészkedtem már Kenyában, amikor egyik este, hirtelen ötlettől és a sok-sok pozitív tapasztalattól vezérelve, na meg kihasználva a szinte mindenhol kiváló hálozat előnyeit, feldobtam egy posztot a facebook-ra, “ha valakinek van ötlete, hogy itt üzletet csinálna, keressen meg”. Jöttek válaszok – bár nagyon kevés -, vidám, nyitott, érdeklődő arcok írtak, hogy: talán, lehet, miez. Nagy áttörés nem lett, úgyhogy végül visszatértem a vidéki chilikhez, paradicsomokhoz, és a kenyai, afrikai élet valódi sűrűjéhez.

Viszont nem hagyott nyugodni a dolog. Az egyértelművé vált már szinte a kezdetektől, hogy a szubszaharai Afrika egészében, de főleg Kelet-Afrikában

valami nagy fellendülés van kibontakozóban.

Érezni lehetett a pezsgést. Nem csak a számok kezdték el mutatni, hogy mozgás van a térségben, hanem a szokásos politikai, nagyhatalmi látogatások is rendkívüli gyakoriakká váltak. A másik, ami motivált, hogy különösebb elemzés nélkül tudható, Magyarország nagyon rá van szorulva az exportra. Gyakorlatilag majdnem minden üzemméret, minden szektor kell hogy rendelkezzen otthon jól kiépített, működő, kisebb-nagyobb export útvonalakkal.

imageA tapasztalataim nagyon nem kedvezőek. Őszinte leszek, és előre leszözegezem, hogy elsősorban sarkított tapasztalati, és nem hideg szakmai elemzést fogok megosztani most itt, a magyar cégek új piacok, afrikai piacok felé irányuló kommunikációjáról. Fehér hollónál ritkább, akivel profin lehet tárgyalni az afrikai piacralépésről. Nem elégedetlenség, hanem a megoldáskeresés szándéka vezet, mert az általános lemaradásunk nagynak tűnik, és sajnos probléma van, amivel szembe kell nézni. A hárítás biztosan nem jó megoldás. Az is nyilvánvaló, hogy mondjuk nem velem, vagy Afrikával van a baj, mert a világ minden tájáról vették fel velem a kapcsolatot magyar származású, magyar exportsegítéssel is foglalkozó, legkülönbözőbb menedzsment és tárgyalási iskolát képviselő kollégák, és egymás szavába vágva, szóról szóra ugyanolyan rémtörténeteket meséltünk egymásnak. A történetek vége pedig mindig ugyanaz: bizalmatlanságok, rossz szájízek, végül pedig legtöbbször rövidtávú és rossz business.

Nagyon sokan üzletelnek már magyarok nemzetközi környezetben, jól, kiválóan is természetesen. Nekik is, de biztosan nem róluk szól ez a cikksorozat egyébként. Általánosságban: az, hogy nemzetközi folyamatok, események, kapcsolatok, kulturális különbségek 27 évvel a rendszerváltás után még mindig furcsák legyenek a magyar gazdasági szféra otthon tevékenykedő széles részének, hogy ne legyenek már evidens metódusok, amivel egy új piacról szóló információt egy magyar gazdasági szereplő azonnal feldolgoz,

ez nem megengedhető már.

Afrikában lengyel, finn, szlovák, dán, román kisebb nagyobb üzleteket kereső kollégákkal, tudományos, jótékonysági, oktatási együtműködésekkel már nap mint nap lehet találkozni. Tárgyalási stílusuk, az ajánlatok, engedmények, és megegyezések mátrixa mindenkinél egy hasonlóan új, jó iskolát követ. Az előkelő idegenként mindenre rácsodálkozó, bratyiból megoldó magyar mentalitás már nem működik. Nagyon ki kell emelnem viszont, hogy a térségért felelős követségünk nagyon profi, érti Afrika, Kelet-Afrika, és az ezekre a piacokra jellemző új szokáskultúrát és nyelvet.

De hogy hol azonosítottuk az alapvető problémát az otthoni kérdésekből és megkeresésekből? Miért nem volt lehetőség, idő, betanulni az új idők új szavaiba? Sajnos úgy tűnik, a lehetséges partnereink nagy része szabad, “kockázati” tőkehiánnyal küzd. A kicsik mindenképpen, a nagyoknál is sokszor nehezen szedhető elő jól mozgatható, egy jó lehetőséget egyáltalán feltérképező likvid pénzösszeg. Tehát mielőtt az afrikai piacokra térnénk, előtte ezt a problémát kell nagyító alá tenni néhány mondat erejéig, és keresgélni egy olyan megoldást, ami jó átmenetet garantálhat. Lengyelország a közelmúltban 100 millió dolláros állami keretet biztosított az egyébként is dinamikusabb lengyel cégeknek kifejezetten a kelet-afrikai piacokra lépésre. De vannak még példák – szlovák, osztrák, hogy ne kelljen nagyon messzire mennünk -, amik azt mutatják, hogy felismert lehetőség tornyosul az európaiak szeme előtt, és az eszközrendszer sem ismeretlen, hogy meglovagoljuk a lehetőséget.

africa-275957_1280Aki lemarad, kimarad.

Ezerszer leírtuk és olvastuk ezt a mondatot már. Jó lenne, ha Afrikánál nem kellene keserű szájízzel visszaolvasnunk 10-20 év múlva majd ezt, látva pénzügyi, vagy tudásban, kapcsolatokban, országimázsban, kutatási tapasztalatokban szerzett sikerét mindenkinek, aki időben felszállt erre a most még éppen elérhető elefántra.

De mi is ez az elefánt, és hogyan lehet rá felkapaszkodni? Ezekről fog szólni a cikksorozat második része.

Most tiéd a szó!

Comments are closed.

Read previous post:
Segíts magadon, a pénz is megsegít

Folyamatosan dolgozunk azon, hogy friss információitok legyenek a (pre)seed tőkepiac lehetőségeiről, azaz arról, hogyan tudtok pénzhez jutni, ha startupot csináltok....

Könyvmarketing – hírverés a gyakorlatban

Előző blogposztunkban Duli Gábor elmesélte, hogyan indulj neki egy könyv eladásának, ha már túl vagy a megíráson. A neheze azonban...

Írj egy könyvet…. és add el!

Azt mondják, könyvet írni érdemes, meg hát annyira nem is nehéz, csak sok-sok kitartó munka kell hozzá. Kiadni sem bonyolult,...

Close