Az idő mint szubjektív tényező

Az emberiség egyik legnagyobb találmánya szerintem az idő. Azt hisszük, hogy tőlünk független, pedig dehogy. Számos olyan dolgot bekeretez, amit ezek nélkül a keretek nélkül nem nagyon tudna mérni, követni, értelmezni. Lehetővé teszi, hogy két fél egymással megállapodjon folyamatokban, eredményekben, megoldásokban. Értelmet nyer a mindjárt, a majd és a most. Megfogalmazható, mit is lehet elérni 100 perc, 100 óra vagy 100 nap alatt. Megoldást. Most.

Ágnes írt nemrég egy ismerősének e-mailt egy teljesen-nem-fontos kérdésben. Egy olyan kérdésben, ami ha egy fél évig marad megválaszolatlanul, akkor sincs semmi. Kapott is tőle választ 3-4 nappal (5368 perccel később (becsült érték)), ami úgy kezdődik, hogy ne haragudjon, amiért ilyen későn válaszol, csak éppen fesztiválon volt és nem látott emilt.

Az ismerős körülbelül 30 éves, Ágnes valamivel idősebb, mindketten az Y generáció tagjainak számítanak. Vagy mégsem?

Ágnesnek akkor lett vonalas telefonja otthon, amikor már nagykorú volt. Már volt otthon számítógép is (először egy ZX-Spektrum), de e-mail persze csak évekkel később, valamikor az önálló lakásba költözéssel egy időben született, csakúgy, mint mobiltelefon. Még mindig vannak olyan régi barátai, ismerősei, akiket papírra írt levéllel tud elérni, például, mert egy sivatag közepén laknak, e-mail vagy mobil nélkül. Ahhoz, hogy telefonáljanak, előbb el kell jutniuk egy másik faluba. Talán retrónak tűnik, de szerinte belefér a világba, ha valaki napokig vagy akár hetekig nem elérhető. Lehet, hogy magánélete van. Vagy csak éppen szeretne egyedül lenni. Amíg másoknak és neki ez nem okoz gondot, addig az ICT hiánya akár előny is lehet. Elavult személet :)

De mielőtt bárki azt gondolná, hogy elítélem a milleniumi generáció percre felosztott életét, bevallom, hogy élvezem is. Néhány perc alatt adhatok-vehetek, gyorsan megoszthatok néhány képet vagy gondolatot valakivel, sőt: vannak olyan innovatív megoldások, amiket már teljes egészében csak ez és az ezutáni nemzedékek tudnak kihasználni. Van például egy olyan önkéntesség-megoldás, amely ennek a generációnak a legmegfelelőbb. Ki gondolta volna, hogy az önkéntesség egyik legnagyobb gátját a technológiai és információs robbanás, no meg a globalizáció söpri el: ebédszünetben, néhány perc alatt is segíthetsz, csak technológia kérdése…

Konkrét célok megfogalmazásával nagyon messzire juthatsz, ha az időt nem kényszerű korlátnak, hanem ésszerű kapaszkodónak használod – 100 percet, 100 órát vagy 100 napot, egy adott eredmény elérésére koncentrálva. Mi kell ehhez? Eszközök, amivel az időt a lehető legjobban kihasználhatod, célok, és értékek.

Álljon itt egy előadás az általam nagyra becsült Philip Zimbardo-tól az időről és az időfelfogásról. A mű érdekessége, hogy nemcsak a témája, de a megfogalmazás módja (amely a Cognitive Media csodás megoldása) az Y generációnak lett kitalálva, amely tanulni is legtöbbször a percekben, másodpercekben mérhető online tartalmakon keresztül szokott.

Most tiéd a szó!

Comments are closed.

Read previous post:
A munka szépségéről

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy projektfejlesztőként és a Megoldás.Most csapatának tagjaként olyat csinálok, amit szeretek - éppen úgy, mint Matt Harding....

Close