Az igazmondó juhász

Családi legendárium, 1970-es évek, Szovjetunió. Az ott szolgáló magyar katonai diplomaták kötelesek voltak jelenteni, hová mennek, kivel találkoznak, pontosan mikor. Az ott élő magyarokról (és persze minden más külföldiről) szovjet szomszédaik részletes jelentéseket adtak le az illetékes hivatalnak. Sokszor sejthető volt, melyik szomszéd kire “vigyáz”. Katonatiszt látogatóba készült. Sajnos csak a vendéglátó ajtajában ébredt rá, hogy elmulasztotta lejelenteni ezt az útját. Semmi gond, becsöngetett a szomszédhoz. Jó napot, elvtárs. X. Y. vagyok, itt és itt szolgálok, és Z-ékhez jöttem vendégségbe, egy órát maradok. Viszontlátásra. A döbbent szomszédot egy héttel később elköltöztették. A katona megúszta egy fejmosással.

Potenciális megbízónk olyan trénert keres, aki X cég vezérigazgatóját lehülyézi, de nem akárhogy. Hanem úgy, hogy a vezér ennek örüljön, elfogadja, sőt, fizessen is érte, nem keveset. Örültem a kérésnek, szeretem az ilyen munkákat. Nem azért, mert agresszív állat vagyok (még az is lehet, hogy az vagyok…), hanem mert szeretem, ha az őszinteségért fizetnek. Korábbi ügyfeleink ezt is becsülik bennünk.

Elgondolkodtam, ki mindenkit fizetnek az őszinteségért, aztán van-e olyan, ahol csak eltűrik az igazmondást, végül pedig hol van az, ahol semmiképpen nem szabad őszintének lenni.

A legőszintébb dolog az alapkutatás. Van egy tudományos kérdés, van rá válasz, és mivel “A” válasz semmivel se jobb, mint “B” válasz, ezért akármelyiket hozzák ki a mérések és vizsgálatok, örülünk neki. Persze rögtön beleszól a dologba a pénz. Ha a kutató a megfogalmazott előfeltevést pályázatban beadta, és neadjég nem az jött ki a végén, kétségbe esik… és bizony addig csűri-csavarja az eredményt, amíg legalább hasonlítani fog az eredetire. Félreértés ne essék, nem a pénz hibája. Hanem azé a támogatóé, aki/ami sikeres projektnek csak azt fogadja el, ami pontosan az eredeti tervnek megfelelően zajlik. De ez meg már a siker értelmezésének problémája.

Őszintének kell lennie a coach-nak, a trénernek és a tanácsadónak. Csakúgy, mint az orvosnak, pszichológusnak, pszichiáternek. Szerencsés esetben a tanárnak is. Őszinte a kertész, az állattenyésztő, a mérnök. Minden olyan szakma, amiben fejlesztést végzünk, őszinte kell, hogy legyen, amikor értékeli az eredményeket és további irányokat jelöl ki. Ha hazudik, akkor a lehetséges eredményeket soha nem éri el.

Elvileg őszinte minden menedzser. Rendszert csak létező elemekből lehet összerakni. Őszinte minden adminisztrátor, hiszen az általa szolgáltatott adatokra épülnek a rendszerek. Ha nem őszinték, akkor a cég befektetői és vevői vagy a szervezet fenntartói és ügyfelei pillanatok alatt észreveszik és büntetik ezt.

Őszinte a pék és a zöldséges, ha nem akarja elveszteni vevőjét – és ha jó kereskedő, akkor okosan őszinte (hát, az a zsömle bizony tegnapi… tessék ezt a kicsit drágábbat választani, ez friss).

Akkor ki nem őszinte? A fenti elven őszintének kellene lennie minden politikusnak, de – őszintén – az ő vevőkörük nem feltétlenül akarja hallani az igazságot… Nem lehet őszinte a kocsmáros, aki a pult mögül vigasztalja a nekikeseredett fickót a filmekben (visszajön az a nő, meglátod…), valamint nem lehet őszinte az, akinek szükségképpen titkolóznia vagy szerepet játszani kell: katona, kém, színész, pap.

Az őszinteség tehát nem szükségszerű, de általában célravezető. Okosan őszintének lenni pedig olyan tulajdonság, amire büszke lehetsz. Nem mondom, kockázatos. Gondold meg, megéri-e.

Van egy mesénk. És neked?

Most tiéd a szó!

Comments are closed.

Read previous post:
Ham and eggs

Nem, ez nem egy gasztrobejegyzés lesz. Valószínűleg már túl vagy a reggelin, mire olvasod, de a kávé mellé még jól...

A pidzsinről

A pidzsin nyelv olyan, közvetítő szerepű keveréknyelv, amely két vagy több nyelv ötvöződéséből jön létre, és amelynek alapjául a magasabb műveltségű vagy...

Szabadság, szerelem

Csend volt a házunk táján több hétig. Volt, aki meg is kérdezte (köszönjük a kérdést), hogy namostakkormivan, már blog sincs? Mondtuk, hogy...

Close