Én nem ilyen lovat akartam…

R. már jó ideje azon gondolkozik (ahogy az egész csapat), hogy miért is olyan nehéz megfogalmazni, mit tekintünk eredménynek. Beszélni is fog róla, méghozzá itt: Budapest Networking Group’s business meet-up, 2011. július 14., a MyCorporation fellegvárában (vakondtúrásában, lévén alagsori fellegvár).

De addig is gondolkozzunk hangosan, mindenki a saját szempontrendszere szerint.

A tárgyalástechnika közhelyessé vált alapszabálya, hogy mindig tudd, mit akarsz, mielőtt a tárgyalóasztalhoz ülnél. Igaz ez a szabály az élet minden területén: ha nem tudod, merre indulj, egyik út sem lesz optimális. Ha nem tudod, mit szeretnél vásárolni, sokkal több pénzt költesz feleslegesen. Ha nem tudod, kihez fordulj, kéretlen tanácsadók tömege fog elárasztani. Ha nem tudod, mit kezdjél alkotásoddal, találmányoddal, életeddel, mások fognak vele kezdeni valamit, és az nem feltétlenül az, amire visszatekintve elégedett és büszke lehetsz. Kérhetsz lovat, de jó lenne tudni már az elején, milyet, és azt is, hova mennél vele.

Ezúttal szervezetekben gondolkodom, és mivel a tilalmi idő lejárt, innovációmenedzsment-szervezetekben. Azért érdemes végignézni ezt a szektort, mert a spinoffok és startupok sorsát, üzleti stratégiáját is befolyásolja.

A fenntartó vagy az állam az alábbi sikerkritériumok alapján méri az innovációs ügynökségek hatékonyságát:
A) szabadalmak száma,
B) spin-offok alapítása,
C) hasznosítási bevételek,
D) pályázati források elérése.

Érdemes ezeket a mérőszámokat közelebbről is megvizsgálni. Az első három kritérium a nemzetközi mérőszámok alapján alakul, és alább részletesebben is vizsgálom.

A pályázati források elérése (D) a fenntartó elvárásához kötődik, amely — lévén maga is forráshiányos — megköveteli, hogy az innovációs ügynökség saját bevételeiből működjön. Abszurd, hogy a pályázati forrás nem mint eszköz, hanem mint eredmény jelenik meg, talán az állami elismerés indikátoraként. Valójában nem cél, és nem is siker. Mézeskalács lovacska, meg lehet enni, hogy ne legyünk éhesek útközben.

A szabadalmak száma (A) mint mérőeszköz szintén nem feltétlenül releváns. Mivel egy-egy találmány több szabadalmat is jelenthet, első közelítésben szerencsésebb lenne szabadalomcsaládokat számolni. Mivel azonban egyes tudományterületeken vagy találmányok esetében a szellemitulajdon-védelmi stratégia alapján nem érdemes szabadalmat bejelenteni, a találmányok száma lehetne a helyes mérőszám. Valójában ez sem elég, hiszen a találmány akár a fiókba is kerülhet, de többféleképpen hasznosulhat is: alapját képezheti új tudásnak (tehát a citációk számát kellene vizsgálni), értékesíthető szellemi vagyon lehet (tehát csak a hasznosítási bevételeket kellene vizsgálni), hatással lehet a további kutatásokra (tehát a technológiák számát kell összevetni a kutatásra és fejlesztésre fordított összeggel). A szabadalmak számát befolyásolja továbbá az az innovációs kultúra, amely a kutatót és az innovációs ügynökséget körülveszi. A szabadalmak száma tehát alkalmas a régiók vagy az innovációban részt vevő intézmények és szervezetek összehasonlítására. Nem teljesítménymérő. Nem cél, nem siker. Hintaló, egy helyben vágtat, kábé az mérhető vele, hogy a minimumteljesítményt (nyeregben maradni) eléri-e egy adott szereplő.

A spin-offok alapítása (B) és a hasznosítási bevételek (C) mint mérőszám alkalmazásának megértéséhez fontos kiemelni, hogy az innovációs ügynökségek nem közvetlenül termelnek hasznot: a hozzájárulásukkal, de tőlük függetlenül hasznosuló innováció a cégek és az állam gazdasági sikere (bevételek, adóbevételek, munkahelyek formájában). Ennek a szempontnak kizárólag hosszú távú állami stratégia alapján lehet megfelelni. Azaz nem szervezeti cél, bár siker. Csakhogy hosszú távon mérhető siker, amely a korai fázisban igen apró, később exponenciálisan nő. A magyar innovációs szervezetek 1-7 évesek. A siker 30 év múlva kezdene integetni az út szélén, ha addig ugyanazon az úton haladnánk. Elárulom: nem ugyanazon az úton haladunk, a kormányzati ciklusok nemhogy az utat, de még a haladási irányt is megváltoztatják. Ez a gebe tehát vagy a szélrózsa minden irányába vágtat egyszerre, vagy megdöglik a lovas alatt. Nem tudom, melyik a rosszabb.

Sovány vigasz az innovációban dolgozóknak, hogy saját sikerkritériumaiknak (amiket fenntartóik elől gondosan titkolnak), általában megfelelnek. Csakhogy a pénz nagy úr, tehát az össznépi menetirány az, amit a fenntartó diktál. Még akkor is, ha a menetet négy szép fekete lóval halottaskocsi vezeti. Nem véletlen, hogy a könnyező tömegből néhányan csöndesen lelépnek, gyalog.

Most tiéd a szó!

Comments are closed.

Read previous post:
Négykerékmeghajtású vitorlázórepülő

Nemzetközi tréningtendert nyertem el, és most dühöngök. Persze magamra vessek, minek pályáztam meg, de újra rá kellett jönnöm, hogy a...

Csak nézőpont kérdése

Nemrég sokkoló élményben volt részem egy e-learning konferencián. Most, magam megnyugtatására és mások örömére hoztam egy hírt a témában. Az ENSZ által...

A legegyszerűbb állam (:))

Az EU-elnökség utolsó napján számos rendezvény zajlik még, kihasználva a megmaradt forrásokat. Majd írunk még ezekről, mert vannak informatív rendezvények...

Close