Go West! (egy startupper kalandjai Kaliforniában) 4.

Csajok bikiniben, hullámvasút, napsütés, Kalifoooooornia! Ja nem. Bocs. Éjszakázás, rohanás, döntések percről percre, a hűtőben kizárólag sör és tej. Kalifoooooornia.

Go West! sorozatunk 4. része.

Negyedik rész, amelyben hőseink úgy döntenek, hogy alvás nélkül lehet élni, álmok nélkül nem

Péter, a nyugodt, és Tizsi, a mosolygós kezdenek egy kicsit gyűröttek lenni. Az elmúlt hetek egyik legnagyobb kihívása a 9 órás időeltolódás volt: amíg hőseink az óceán túlpartjának túlpartján tárgyalnak, az itthoni fejlesztő csapat  igyekszik az összes reggeli kérést reggelre teljesíteni. Mármint Péteréknek reggeli kérést a mi közép-európai reggelünkre. És ha visszakérdeznek… azaz senki nem alszik (eleget).

Reggel, ott. Reggel Tizsi és Péter a Jeep hátsó lökhárítóján ülnek, munka előtt, a kaliforniai napsütésben. Csak azért nem falatoznak kolbászos szendvicset közben, mert ott nincs rendes kolbász (pontosabban csak a kerítésben, de ha hozzányúlunk, agyonlőnek)…

Istenem, de fog ez hiányozni, amikor milliárdosok leszünk… ; ) mondja Péter.

A mai rész nem napról-napra napló, hanem kivonat az eddigi tapasztalatokból. Nagyon-nagyon őszintén. Sorjában:

Csapat: “Great people are not building large companies. Great teams do.”

Amikor Péter és Tizsi elindultak, úgy gondolták, a legnagyobb kihívás a kulturális különbség lesz. Ma inkább ezt írják:

Legnagyobb feladat, hogy csakúgy, mint otthon, a megfelelő embereket itt is rávegyem arra, hogy kövessenek – ha másért nem, hát kíváncsiságból…

Kritikus pontnak tartom, hogy ezeket az izgalmas, elképesztő, ám sokszor nagyon fárasztó heteket olyan emberrel töltsük el aki a barátunk, bajtársunk és akiben megbízunk. Napi 24 órában egy távoli országban együtt vagyunk, és ha nem jövünk ki egymással, az az egész projekt kudarcához vezet.

Szemlélet: “ne ma akarj 100 dollárt keresni, hanem 1 év múlva 1 milliót”

A különbség az európai és az amerikai üzleti modell között: Két európai keres 100 eurót. Leülnek és ádáz harcot vívnak, hogy kié 40 és kié 60. Végül megegyeznek 50-50-ben, és békében elválnak. A világ másik felén eközben két amerikai keres 100 dollárt. Leülnek és megpróbálják kitalálni, hogyan lesz ebből 300 millió…

Magyarország egy 10 milliós piac, ahol az emberek kifejezetten elutasítóak a technológiai újdonságokkal szemben. Ez itt viszont egy 300 milliós piac, ahol egy egész iparág épül a hozzánk hasonlókra. Ami még mellbevágóbb, az a vállalkozók, mint társadalmi csoport becsülete és elfogadottsága. Amerikában a kockázatot vállaló, a bukásokat elviselő és a lelküket sokszor eleinte semmiért kidolgozó emberek megbecsülése a legnagyobb. Ugye nem kell mondanom, hogy Magyarországon a vállalkozó kicsit a bűnöző, adóelkerülő ügyeskedő emberek szinonímája. Ez nagyon nagy különbség. Magyarországon nem lehet dot-com cégként megnőni. Se tőke, se tudás, se piac nincs hozzá, de talán a legfontosabb az inspiratív környezet hiánya.

Álmok – számít a méret

Ha egy cég itt beindul, nem számít a profit, sokszor még a bevétel sem. Csak a user-ek száma. (Ld. Twitter, Youtube, Instagram). A story a user-számról szól. Ami még szabály, hogy egy 100 millió dolláros befektetési alap kb 40-50 cégbe tesz 1-1 millió dollárt és ezekből kb 10-be egy második körös befektetésként 5-5 millió dollárt. Na ebből a 10-ből jó esetben 2 lesz sikeres, a többi (igen, mind a 48 másik) tönkremegy. Tehát ennek a kettőnek kell visszahoznia a 100 millió dollárt, annak 10 éves kamatait, a befektetők hasznát és az alapkezelők költségét, együttesen olyan 180-200 millió dollárt. Ebből könnyen kiszámolható, hogy a befektetők nem hagyják eladni a cégeket 80-100 millió dollár alatt (persze, van olyan helyzet, amikor kimenekülnek belőle, de ez ritka). El is mondják, hogy nem szívesen fektetnek olyan cégbe, ami 1 millió dolláros befektetésből 10 milliós cég lesz egy év múlva, ha nem tud tovább nőni, mert a fentiek alapján azon csak veszítenek. Paradox, de tényleg veszítenek, mert nagyon sok megy tönkre. Ők a következő Groupon-t, Instagram-ot, Facebook-ot keresik, és ennek megfelelően is kell hozzáállni az üzlethez. Onnantól, hogy belépett a befektető, még nagyobb a nyomás, igaz, nagyobb a segítség is. De akinek szűk a piaca, vagy nem tör elég nagyra, azzal nem foglalkoznak.

Csak röpködnek körülöttünk a 10-50-100-500-1000 millió dollárok. Hetente hallani cégekről, akik találtak VC-t (kockázati tőkebefektetőt) és kéthetente hallani cégekről akik Exitre játszottak és sikerült nekik. Két napja sem voltunk itt mikor az Instagram-ot (12 fős cég) EGY MILLIÁRD dollárért adták el a FB-nak. Itt a befektetők megtízszerezik, százszorozzák a pénzüket. Az Instagram egyik Angel befektetője például 250K befektetésből az eladás után 78 millió dollárt keresett. 

Látva ezeket a számokat egy otthon élő vállalkozó, barát, családtag csak annyit gondol, hogy ez lehetetlen. És egyszerűen csak annyit mondanak, hogy felelőtlenek vagyunk, és túl nagyokat álmodunk. De így van rendjén! Mi nagyot álmodunk, csak tudjuk azt, hogy mikor felkelünk, az álomból hogyan lesz valóság…!

És a projekt: Brandvocat

Folytatják. Mi is folytatjuk.

Most tiéd a szó!

Comments are closed.

Read previous post:
Ötlettől sikerig. De tényleg.

  Indulj el. Most tutira eljuthatsz az ötlettől a sikerig. És ha valahol megálltál, írd meg nekünk Facebookon.   A kép...

Go West! (egy startupper kalandjai Kaliforniában) 3.

Az ördögnek már rohadt csipás a szeme, de nem alszik. Tehát Péter és Tizsi se alszanak, hanem hajtanak, mint az...

A legizgalmasabb kérdés

Felhívnak kliensek, segítsünk. De alig bírjuk kideríteni, miben. Tanakodunk. Hiszen a kérdező ideje drága, pénze kevés, és valahogy mégsem hatékony,...

Close