Go West! special no.1 – a befektetőkről és ami előtte van

Nem hiszek a sikerreceptekben. Hiába meséli el valaki, hogy hogyan jutott a csúcsra, pontosan ugyanúgy senkinek nem fog sikerülni. De ha elmondja, hogy mit gondol az oda vezető útról, a felkészülésről, ha elárulja, hol van a bokorban ork, és hol találsz friss forrásvizet, az már ér valamit. Még akkor is, ha az orkok néha átmásznak egy másik bokorba, vagy éppen nem vagy szomjas. Go West! sorozatunk főszereplője, Kádas Péter az amerikai startup-finanszírozásról mesél. Itthon is hasonló.

(A bejegyzés az eredetileg megjelent blogposzt rövidített változata. Még így is hosszú… de azért megéri végigolvasni :))

Éppen 5 befektetővel tárgyalunk párhuzamosan, és szeretném előre jelezni, hogy még nincs aláírt term sheet-ünk.

A term sheet egy kb. 8-12 oldalas dokumentum amely rögzíti a vállalkozók és befektetőik kapcsolatát. Struktúrája, a benne foglalt tartalom nagyrészt minden befektetésnél ugyan olyan, egyes szavak és számok térnek el, ezek azonban meghatározzák hogy az adott sztori pokol vagy mennyország lesz. A term sheet minden részletével ebben a blogban nem fogok foglalkozni, nagy vonalakban annyit érdemes tudni, hogy két fontos pont van: Economics és Control.

Az Economics rész szabályozza a pénzügyi feltételrendszert. Akik nagyon bele akarnak mélyedni, azoknak ajánlom a következő könyvet:

Venture Deals: Be Smarter Than Your Lawyer and Venture Capitalist

Pénzből és befektetőből Amerikában és különösen Silicon Valley-ben annyi van, mint égen a csillag. (Egyébként itt senki nem hívja így ezt a területet. Aki ad a részletekre, az szokjon hozzá a Bay Area kifejezéshez, ami a San Francisco-i öböl és az ettől délre fekvő területekre utal.) Igaz, startup vállalkozásból is van annyi, mint a nyúlszar.

Befektetőkhöz közvetlenül bemenni gyakorlatilag lehetetlen

és mivel naponta 20-30 új ötletet hallanak, igen kifinomult és hatékony védekezési mechanizmusaik vannak a nem szívesen látott lelkes ifjú titánok elkerülésére. Befektetőhöz közvetett vagy közvetlen kapcsolatokon keresztül lehet eljutni. Persze, ahogy Los Angelesben lehet, hogy életed filmszerepét szerzed meg, mert éppen leültél a megfelelő producer mellé egy kávézóban, úgy a Bay Area-ban is előfordulhat az a szerencse, hogy egy liftbe szállsz be egy 3 milliárd dolláros alap kezelőjével. De ez ritka, úgyhogy nem erre kell készülni.

Ha már a liftnél tartunk, íme 5 dolog, ami nélkül el se indulj Amerikába.

  1. Elevator pitch: 5-7 mondat arról, hogy mit csinálsz. A leglényegesebb dolog. Azért hívják így, mert az ominózus liftes szituációban körülbelül annyi időd van felkelteni egy nagyon fontos ember érdeklődését, amíg a lift a földszintről a 20. emeletre ér.
  2. Executive summary: 1, max. 2 oldalas anyag, ami elmagyarázza a problémát, a megoldást nagy vonalakban, megemlékezik a csapatról, a piac nagyságáról és dinamikájáról, a befektetés összegéről és a közeljövő mérföldköveiről, valamint a cash-burning rate-ről és a cash-flow-ról. Benne van a monetizációs modell, a konkurencia elemzése és némi előrejelzés, amit senki nem fog komolyan venni de legalább látják, hogy annak ellenére, hogy tudod, senki nem fogja komolyan venni, te megcsináltad.
  3. Deck: más néven prezentáció. Külön blog post-ot fogok róla írni, annyira fontos. 13 slide, meghatározott struktúra, kötelező elemek.
  4. Angol nyelv: Tudom, hogy a vállalkozók egója végtelen (igen, az enyém is, ezért választottam ezt az életet), de nagyon őszintén fel kell tenni a következő borzasztóan nyers kérdést magadnak: Elég jó az angolom? Ha  a válasz nemleges, akkor otthon ezen van idő dolgozni. Az akcentusod senkit nem fog zavarni ameddig megértenek, úgyhogy ne aggódj miatta. Két fontos kérdés van, az egyik hogy ismered-e a saját területeden használt kifejezéseket és a befektetők által használt kifejezéseket, illetve hogy a személyiséged pozitív oldalát képes vagy-e láttatni úgy, hogy ebben nem akadályoz meg a nyelvtudás hiánya. Ameddig nem érzed magadban a Jedit nyelvtudás tekintetében, addig ne indulj el. Ha ezek megvannak, akkor pedig ne aggódj. Szleng, telefon etikett stb. majd jönnek. No para. A szakadozó Skype-on vadidegen gyorsbeszélő bajnokoknak prezentációt tartani nem leányálom, de gyorsan hozzá lehet szokni.
  5. Ügyvéd: állandóan kelleni fog, a cégalapítástól kezdve a vízumon keresztül, mindig és eszetlen drága, kivéve, ha jó és híres ügyvéd, mert akkor elmebeteg, kib..ott k…va drága. Nagyon fontos kérdés, hogy a megfelelő ügyvédet találd meg, mert később olyan mennyiségű pénzt fogsz kidobni az ablakon, ha valami nem stimmel, amiért a NAV már fegyverrel megy házhoz Magyarországon. Az ügyvédek egy része hajlandó nyomott összegért és tulajdonhányadért dolgozni, jellemzően a kisebb irodák és a kezdőbb ügyvédek. Mindenki óradíjban számol, a magyaros okoskodástól tartani amatőr dolog, nem vágnak át, mert a renoméjuk fontosabb. Viszont számláznak egy telefonbeszélgetést vagy egy közös ebédet is, ehhez hozzá kell szokni.

A legtöbben azonnal azt kérdezik, mennyi pénzt kaphatnak, és a cég mekkora részét kell átadniuk a befektetőnek?

A két dolog csak részben függ össze, és akkor mielőtt jön a matek, nézzük meg hogy kik vagy mik azok, akiket eddig investorként, azaz befektetőként emlegettünk.

A befektetési társaságok általában specializálódnak, van amelyik kifejezetten korai fázisban vagy ötlet-szinten mozgó cégeket keres (seed capital), mások csak működő cégekbe fektetnek. Az egész rendszer együtt mozog a világgazdasági folyamatokkal, úgyhogy ami ma igaz, lehet, hogy holnap már nem. A legkorábbi befektetések általában úgynevezett seed investment-ek, ötlet szintű fázisban, 25 és 75 ezer dollár között, a leggyakrabban inkubátorként funkcionáló szervezetek által. A következő lépcső az angel investor, aki általában saját tőkéjét fekteti be, rendszerint convertible debt – azaz részvényre konvertálható kölcsön – formájában, aminek azért van egy-két hátránya, ez jellemzően 100-500 ezer dollár között van, bár az utóbbi időben volt másfél millió dolláros angel investment is.

Millió dolláros összegtől körülbelül 8-10 millió dollárig a hagyományos VC-k, azaz Venture Capitalist-ek vadászterülete következik. A VC-k nem ritkán maguk is sikeres vállalkozók voltak, értenek az iparághoz és a pénzügyi folyamatokhoz, és pénzen kívül kiterjedt kapcsolatrendszerükkel is segítenek. Volt szerencsénk egy ilyen helyzetben lévő befektető támogatását megtapasztalni, hát csak annyit tudok mondani, hogy úgy nyílnak az ajtók hogy győzzön az ember odaérni. Még magasabb összegeknél már általában nagyobb venture capital alapok vagy több alap közösen fektet be.

Itt jegyezném meg, hogy személy szerint nem vagyok nagy híve az inkubátoroknak, ugyanis ezek a szervezetek beszállnak az induló cégekbe 30-40 ezer dollárral 100-200 ezer dolláros premoney-n, ami szerintem rossz üzlet a legtöbb vállalkozónak. Ezért ezt a befektetési formát itt nem is tárgyalnám. Igen, van ilyen, van akinek hasznos, bizonyos szempontból az inkubátorok üzleti modelljét is értem, mert óriási kockázatot vállalnak, csak nem hiszek abban, hogy a részvények 30-40 %-ának korai kiárusítása jó ötlet. Látni fogjuk, hogy egy átlagos 3 körös befektetés során is 25-30 százalék marad az alapítóknál, ami önmagában nem baj, mert egy 100x akkora torta negyede is több, mint egy 100x kisebb tortából az egész.

Számok

Na, és akkor most már tényleg a matek. A legfontosabb képlet a következő:

Premoney Valuation + Investment = Postmoney Valuation.

A premoney valuation (amerikában röviden premoney vagy egyszerűen csak pre) az a dollárban mért összeg, amennyire a céget értékelik. Nyilván minden befektető más és más összegre értékel egy induló vállalkozást, a meghatározás módszerei is különbözőek, de különösen induló cégeknél, startupoknál nagyjából a csapat és az ötlet, illetve a már befektetett pénz az, ami értéket képvisel. Kicsit profánabbul fogalmazva az első száz-kétszázezer dollár pofára megy. Ha már működő vállalkozásról van szó, akkor az iparág, a bevétel, a konkurencia erőssége a csapat és a nagy nevek, a profit és a cash-flow is fontos, de ezt most hagyjuk, a cégértékelésről komoly könyvek szólnak, de egy startuppernek ez nem lényeges.

Szóval ha tudjuk, mennyire értékelik a céget, azaz mennyi a premoney és tisztában vagyunk vele, hogy mennyi lesz az első körös befektetés, akkor a kettő összege adja ki a befektetés utáni cégértéket. Egy példán keresztül érthetőbb lesz:

200 000 dollárt kell felhajtanunk, hogy működni tudjon a cégünk és leülünk egy befektetővel, aki azt mondja, hogy OK, benne van, 1 000 000 dolláros premoney-n. Ebből rögtön tudni fogjuk hogy:

200 000 + 1 000 000 = 1 200 000, azaz 1,2 millió dollár a postmoney. A részesedések úgy fognak kinézni, hogy

  • a befektető részvényhányada = investment / postmoney
  • az alapító(k) részvényhányada = premoney / postmoney.

Az előző példánál maradva:

  • 200 000 / 1 200 000 = 16,67 % lesz a befektetőé és
  • 1 000 000 / 1 200 000 = 83,33% lesz az alapítóké.

A befektetők érdeke alacsonyabb premoney-n beszállni egy ígéretes cégbe, tehát minél korábban. A vállalkozók érdeke a lehető legmagasabb premoney, tehát érdemes olyan későn befektetőt keresni, amilyen későn csak az adott vállalkozás vagy vállalkozói csapat anyagi lehetőségei engedik. A másik fontos dolog, ami a fentiekből következik, hogy nem jó ötlet a kelleténél sem több sem kevesebb tőke bevonása. Alultervezni azért nem érdemes, mert akkor tönkremegy a cég. Felültervezni meg azért, mert nagyobb céghányad, nagyobb részvénycsomag lesz a befektető kezében és minden dollárral, amivel az alapítók a saját fizetésüket növelik vagy saját kényelmüket biztosítják (egy helyett két titkárnő, nagyobb kocsi, nagyvonalúbb marketing, stb.) lényegében 3-400 esetleg ezer dollárt veszítenek el a következő befektetési körök egyikénél. Tehát pontosan ki kell számolni, hogy mennyi az az összeg, amiből a következő mérföldkő elérhető és annyi pénzről kell tárgyalni még akkor is, ha a befektető megpróbálja rábeszélni az alapítókat egy kicsit többre (tartalék, megélhetés, státusz és más hasonló címeken).

Dilution

Ha újabb befektető kell (és ez itt teljesen normális), akkor vajon mi a szösz van? Már van egy, esetleg tenne még bele pénzt, de lehet hogy nem, viszont következő hónapban kaszával jönnek dolgozni az alkalmazottak, mert nem kaptak fizut. A második körös befektetésnél ugyanaz a helyzet, mint az elsőnél, tehát premoney + investment = postmoney. Ha a második körös premoney közel van értékben az első befektetési kör postmoney-jához, akkor valamit nagyon rosszul csináltál. Az érték nem a befektetés pillanatában keletkezik, hanem két befektetési kör között. Maradva a korábbi példánál, ha az első befektetési kör postmoney-ja 1,2 millió dollár akkor a második premoney-jának 5-10 millió dollár körül kell lennie. Ebben a második körben mind a vállalkozó(k) mind az első kör befektetője kénytelen lesz feláldozni valamennyit a részesedéséből, ezt hívjuk dilution-nek, azaz felhígulásnak. Ha a második körben a premoney mondjuk 8 millió dollár, és 4 milliót tesz be a második befektető, akkor premoney = 8 millió, investment = 4 millió, tehát a második kör postmoney-ja 12 millió dollár. A részesedések alakulása tehát a második befektetési kör után így néz ki:

  • Alapítók: 83,33% x premoney2 / postmoney2 = 55,56 %
  • Investor A: 16,67% x premoney2 / postmoney2 = 11,11 %
  • Investor B: investment2 / postmoney2 = 33,33 %

Látható, hogy az alapítók kezdeti 100%-os tulajdonrésze 55,56%-ra olvadt, azonban ez a tulajdonhányaduk egy 12 millió dollár (második körös befektetés postmoney-ja) értékű cégben szerepel, vagyis 6 667 000 dollárnyi részvényük van, szemben a kezdeti állapot 1,2 millió dollárnyi részvényével (első kör premoney-ja). Tehát a második kör végére több, mint 500%-os értéknövekedést könyvelhetnek el.

A dilution minden befektetés természetes velejárója és nem szabad félni tőle.

A vállalkozás irányítását nem (csak) a birtokolt részvények mennyisége határozza meg, hanem sokkal inkább a term sheet Control része.

A vállalkozót a cégből kiebrudaló befektető rémképe városi legenda. Ilyenre csak súlyos pénzügyi vészhelyzetben, a menedzsment teljes inkompetenciája mellett van esély.

Végigolvastad idáig? Vannak kérdéseid? Kérdezz.
Vagy várd meg a folytatást. Mert folytatjuk.

Most tiéd a szó!

Comments are closed.

Read previous post:
Go West! (egy startupper kalandjai Kaliforniában) 4.

Csajok bikiniben, hullámvasút, napsütés, Kalifoooooornia! Ja nem. Bocs. Éjszakázás, rohanás, döntések percről percre, a hűtőben kizárólag sör és tej. Kalifoooooornia....

Ötlettől sikerig. De tényleg.

  Indulj el. Most tutira eljuthatsz az ötlettől a sikerig. És ha valahol megálltál, írd meg nekünk Facebookon.   A kép...

Go West! (egy startupper kalandjai Kaliforniában) 3.

Az ördögnek már rohadt csipás a szeme, de nem alszik. Tehát Péter és Tizsi se alszanak, hanem hajtanak, mint az...

Close