Ha (pénzre) szomjazol, legalább a csapig húzd el magad

thirstKellemetlen, de igaz: a források nem ott fakadnak, ahol a szomjas emberek állnak. Sőt: még a bárpultot sem a te szobádba építik legtöbbször. Ez van, srácok. Leírhatjuk ezerszer, mégis újra és újra ezzel jöttök: “Nekem már csak pénz kell, hogy felépítsem a vállalkozásom.” És, mire vársz? Menj oda hozzá.

A pénz, legyen az állami (pályázati) forrás, szponzorációs keret vagy befektetési alap, aktívan keresi a helyét, mivel nem érdeke, hogy egy fiókban üldögéljen. A pénz jó hangosan hirdeti, hogy ő hol van (kivéve a magánbefektetőket). A pénz éber ügynököket küld szét konferenciákra, a pénz újságot olvas és a pénz nagyon örül, ha elébe mennek. De mivel második első benyomás nincs, már elsőre vonzónak kell tűnnie egy vállalkozásnak ahhoz, hogy ez a nagyon aktív pénz 5 percnél több figyelmet szenteljen neki. Mert a pénznek pénze van, ideje ellenben nincs.

Mondd meg neki, hogy ki vagy

Mutatkozz be szépen a bácsiknak, mondta édesanyánk. Ciki vagy nem, tízből hét vállalkozó (és ez a társadalmi vállalkozásokra, civilekre még inkább igaz) nem tudja hatékonyan bemutatni önmagát és a termékét. Gyakran 20 percet is beszélgetünk, mire elhangzik (töredékeiben) az a néhány mondat, amiből megértjük, mi a lényeg. Ez lenne az, amit az óceán túlpartján pitch-nek hívnak: egy rövid, tömör összefoglaló, amiből kiderül, hogy ki, kinek, milyen problémájára és hogyan ad választ. Még egyszer, mert minden szó fontos: ki, kinek, milyen problémájára és hogyan ad választ. 60-90 másodpercnyi (!) bemutatkozás vagy egy igen ütős e-mail, a honlap nyitóoldala vagy más efféle.

Nézz a pénz szemébe, hiszen hozzá beszélsz

Ahhoz, hogy eredményesen tudjuk meggyőzni a forrásokat, hogy hozzánk vándoroljanak, ismerni kell őket. Befektetőből (és ebbe beletartozik az állam, a civil és a pénzügyi szektor is) háromféle van nagy általánosságban. Van, aki a társadalmi hatásba vagy nagyobb stratégiai célokba fektet, van a pénzügyi befektető és van e kettő kombinációja.

Ne keverd őket össze. És főleg ne kövess el egy hibát, a halálosat: senkit nem érdekel (az első 5 percben), hogy te mire akarsz pénzt költeni. Az érdekli őket, hogy mik lesznek az eredményeid.

Ismerd a saját számaidat

A kedvencem (nem, valójában nem, csak viccelek): “Kockázati tőkét szeretnék bevonni induló vállalkozásomhoz” mondja ügyfelünk. “Rendben, beszélgessünk róla. Mekkora a tőkeigény?” kérdezzük mi. “Ó, azt nem tudom. Attól függ…” BÍÍÍÍÍÍÍÍÍP. Rossz válasz.

Két abszurd dolog van benne. Egyrészt minden vállalkozásnak (nonprofit kezdeményezésnek is) ki kell számolnia, hogy mennyi pénzre van szüksége a fenntartható, növekedésre képes állapot eléréséhez. Ez egyszerű költség- és bevételszámítás. Tól-ig. Ha nem megy, semmi gond: irány a tanácsadó. A másik, hogy a kockázati tőke első kérdése is ez lesz: mennyi pénzt kell adnom, hogy később profitot/társadalmi hatást érjek el vele? Nem indulhatunk el egy befektető irányába azzal, hogy ha 5 milliót adsz, az is jó, ha 20 milliót, az is. Ja, és ha 120-at, az is.

William Edward Deming amerikai statisztikus mondta: “Hiszünk istenben. Minden másra hozz adatot.” A projektjed szempontjából a legfontosabb adatok az ún. KPI (key performance indicator) számai, azaz azok az adatok, amelyek képesek megmutatni, jó irányba halad-e a projekt. Ha tudom, hány felhasználót kell elérnem, mekkora profitot kell termelnem, mekkora egy ideális üzletkötés értéke vagy hány percet kell a látogatónak eltölteni az oldalamon, akkor képes vagyok az ehhez vezető eszközöket, ezek befektetésigényét is meghatározni.

Ehhez pedig még egy dolgot kell tudni számokkal meghatározni: egészen pontosan mit tekintesz sikernek. Amíg ez nincs meg, sajnos hiába találkozol a legtökéletesebb befektetővel.

Végül: ideje színpadra lépni

Peter Brook, a színházművészet egyik meghatározó figurája szerint a színházhoz mindössze két dolog kell: egy színész és egy néző. Amint ők együtt vannak, színház történik akkor is, ha a színész éppen semmit nem csinál. Ahhoz, hogy hatásos legyen az előadás, tudnia kell, mit, hogyan és miért tegyen, hiszen a néző figyel.

Akár tudatában vagyunk, akár nem, folyamatosan “előadjuk” projektjeinket, termékeinket vagy önmagunkat abban a pillanatban, hogy kapcsolatba kerülünk másokkal. A személyes márka (personal brand) kiépítése, az előadástechnika vagy a tárgyalástechnika tanulható területek. Ahhoz, hogy igazán jól menjenek, ezer és ezer óra gyakorlás kell, addig pedig rengeteg visszajelzést kell kérned a sikeres vagy éppen sikertelen pillanatokra. Arcbamondósat, őszintét. Leginkább azt kell megtanulnod, hogyan ragadd meg a figyelmet és győzd meg a “nézőt” 1 (igen, egyetlen) percben arról, hogy továbbra is érdeklődjön a témád iránt.

Lépj ki a szobából. Kezdj el beszélni. Kezdj el megismerkedni mindazzal, amitől vagy mindazokkal, akiktől segítséget vársz. Megéri.

.

Kezdheted nálunk is: pitch gyakorlása, némi stratégiai áttekintés (hogy minden rendben van-e a projektedben), személyes márka és networking alapok, és persze befektetői nézőpont. Ha érdekel, írj nekünk.

 

Most tiéd a szó!

Comments are closed.

Read previous post:
Amikor a farok csóválja… KreaNod-sztori, 1. rész

Olyan történetet mesélünk el nektek, amiben egy mezei cégalapító megküzd a saját korlátaival, és az IT-sokkal. Gergely elmeséli nektek az...

Szerezzük meg az első egymilliót…, és ne költsük el!

Sokszor halljuk, hogy az első egymillió (tízmillió) megszerzése az igazán nehéz. Pedig dehogy. Ha tudásunkat sikeresen értékesítjük, és költségeinket a...

Extrémsport: nyomassuk egész éjjel…

Kezdő vállalkozás esetében (főleg ha mellette még más, jövedelemtermelő foglalkozásod és/vagy kicsi gyereked is van) gyakran virrad rád a másnap...

Close