Importáru hibákkal

san-francisco-505853_1920Vigyázó szemünket az Öbölpartra vetjük,

azaz a Bay Area-ra, ismertebb nevén San Francisco és a legendás Silicon Valley startup-világára. Oszt’ jól rájövünk, hogy

ők se tudhatnak mindent.

Valljuk be, a vállalkozói kultúra, innováció és gazdaság szempontjából peremterületen élünk. Félúton dinamikusan fejlődő térségek és állóvíz között. Teljesen természetes, hogy igyekszünk azoktól tanulni, akik sikeresek, akiknek nagy a tapasztalata. Ez általában jó stratégia. Ha egy-egy vállalkozót, vállalkozást nézünk, akkor a legjobb tanács, amit adni lehet: nézd meg hogy csinálják az Öbölparton, és csináld te is úgy. Sőt, konkrétan

menj oda, és csináld ott.

De ha a startupok összességét nézzük, akkor ez a tanács nem működik. Azok után, hogy mindenki, akinek praktikus volt, elköltöztette a cégét az Öbölpartra, még mindig marad itt sok cég. Ők milyen modellt kövessenek? Hogyan teremtsenek meg egy olyan közeget, amely támogatja őket? Hogyan alakítsanak ki startup-kultúrát, vállalkozói közösséget, technológiaklasztert? És ez az a pont, ahol a tapasztalatunk és a zsigeri megérzésünk azt mondja, hogy

nem érdemes az Öbölpartról kiindulni.

Miért? Mert tökéletesen eltérőek az adottságaink.

Fejér Péter Megoldás.Most alapító, volt kollégánk gondolatai az import startup-kultúráról.

A brit-amerikai vállalkozó-befektető, Mark Suster nemrég írt egy cikket, amiben összefoglalta, mi kell ahhoz, hogy egy területen kialakuljon egy sikeres startup közösség. 12 kiváló pontban összeszedte a legfontosabb jellemzőket az elérhető tőkétől kezdve a minőségi egyetemeken át a “hős” vállalkozókig. Szép felsorolás. Egészen megható.

De sajnos nekünk már az ország szellemi-gazdasági központjában is tökéletesen használhatatlan. A problémáink ugyanis teljesen eltérőek. Körülvesz minket a tőke, mégis alig jut be startupokba. Kiváló egyetemeink vannak, akik viszont allergiás tünetekkel reagálnak a technológiatranszfer-törekvésekre. Vannak sikeres vállalkozók is, de őket vagy felkarolja az állam és kopott hősök lesznek belőlük, vagy jobb vállalkozói körülmények közé költöznek (az Öbölpartra).

Úgyhogy minden tiszteletünk  Suster úré, de sajnos rajtunk, akik startup-ökoszisztémát szeretnének építeni, ez a cikke igen kevéssé segített. Szerencsére kicsit később írt egy másik cikket, melyben +1 pontként a startup világ legkényesebb jellemzőjével egészítette ki korábbi listáját: a kudarc kultúrájával. Ahhoz, hogy olyan területeket fedezzünk fel, ahol még senki nem járt – és ezt csinálják a startupok – gyakran próbálgatni, kísérletezni kell. És nemcsak a laborban vagy a műhelyben, hanem a piacon is. Kísérletezni üzleti modellekkel, kommunikációs stratégiákkal, tőkebevonási lehetőségekkel. A kísérletezéssel viszont együtt jár a kudarc.

A kudarckerülő kultúrákban az, aki túl sokat téved, túl sokszor veszít, az elveszti a hitelét. Rejtett problémája a kudarckerülő kultúráknak, hogy sem a sikert, sem a kudarcot nem elemezzük, nem hasznosítjuk igazán jól. Számos vállalkozóval találkoztunk, akinek sikeres volt valamelyik projektje. Sok pénzt keresett, sokan tekintették példaképnek, de közelebbi beszélgetések során kiderült, hogy nem igazán tudja, mi volt a sikerének az oka. Sikeres volt, de nem tanult belőle és másokat sem volt képes mentorálni. Ha viszont ki tudunk alakítani egy olyan szemléletmódot, ahol nem az számít, hogy egy adott projekt kudarccal vagy sikerrel zárul, hanem az, hogy mit tanultál a tapasztalataidból, ott a kudarcokból szerzett tapasztalatok is visszacsatornázódnak a közös tudásbázisba. És mivel kudarcból mindig több van, mint sikerből, ezért ez nem lebecsülendő tudásnövekedéshez vezet.

Ez megadja a választ arra a kérdésre is, hogy hogyan kell Közép-Európában sikeres startup közösséget építeni:

kísérletezéssel.

A kudarcok felismerésével, értékelésével és folyamatos újrakezdéssel. Suster úr első 12 pontját ki is lehet dobni az ablakon, mert ami ott működik, az itt még kéjes gondolatként se fogalmazódott meg. De a 13. pontját érdemes megszívlelni. Nem attól leszek több vagy kevesebb, hogy sikeres-e a projektem, hanem attól, hogy képes vagyok-e tanulni belőle, újrakezdeni, jobban csinálni. És ha ezt el tudom fogadni magamban, akkor el fogom tudni fogadni másban is, és ha el tudom fogadni másban, akkor el fogom tudni képzelni azt, hogy más is elfogadja bennem. És akkor már tudunk beszélgetni. Tanulni egymástól.

Egyszerű. Nem?

Most tiéd a szó!

Comments are closed.

Read previous post:
Komédia (olvasói levél a szellemi tulajdon hasznosításáról)

Kaptunk egy olvasói levelet Zsenik és szabadalmak  címmel, Komédia alcímmel. Sajátos humorú barátunk írta, aki leghűségesebb olvasóink egyike. Magát így mutatja be: Rév Tamás,...

Árazás, te csodás…

Akár startup vagy, akár helyi piacokra célzó induló vállalkozás, az egyik legfontosabb pillanatod a vevővel az lesz, amikor ő megpillantja...

Háttérkutatás-módszertan, azaz hogyan lesz az ötletedből _üzleti_ ötlet

Sok helyen olvashattad már, és mi is többször megírtuk. Ahhoz, hogy jövedelmezően tudd működtetni a vállalkozásod, kívülről-belülről ismerned kell a piacot: mik a...

Close