Mert nem vagyunk állatok

recite-20865--2060575050-ji5dgt

Pár napja cikkek borzolják a kedélyeket: “Te is függő leszel, így manipulálják az agyadat…” és a felütés persze az, hogy a Naaaaagy Gonosz Gaaaaazdaság nem átall pszichológiát alkalmazni ahhoz, hogy eladjon valamit. Hadd oszlassunk el némi ködöt. Ez már nagyon rég így van – és az esetek többségében semmi baj nincs vele. Agyhullámokat mérnek az autók biztonságossága érdekében, pszichológiai teszteket töltenek ki az ügyfélszolgálati szoftverek fejlesztésekor. Na és? Az agyunk, a genetikai állományunk, az elmúlt pár százezer év: adottság. Nevess rajta. Élj vele.

És ha úgy érzed, valami túlzás, hát tegyél ellene. Vannak külső és belső eszközeid – és segítők (coachok, trénerek, szakkönyvek) is.

Coach kollégánk, Ágnes írása következik

Naponta szembesülök azzal, hogy ösztönlény vagyok. Persze nem csak az ösztöneim vezérelnek, de nem kis szerep jut nekik is. És ezzel semmi gond nincs. Átéltem, hogy milyen csodálatos egy gyereket megszülni és táplálni. Átéltem, hogy milyen bosszantó, ha az ember hormonháztartása családi konfliktussorozatba torkollik. És így tovább.

Üzletfejlesztőként pontosan tudom, hogy termékek és gazdasági folyamatok sokasága épül arra, hogy ösztönlény vagyok, hormonok és idegi impulzusok irányítanak.

Tudod, mi a legtriviálisabb példa erre? A teljesen átlagos rágógumi, aminek a rágcsálása minden esetben hormonális jutalommal jár. Némi műanyag, édesítőszer és boldogság, amit nem is a gyárban kell előállítani, mert megteszi a szervezet. Van ennél jobb biznisz? Éppen ezért bosszant is, megnevettet is minden termék, ami az ösztöneinket használja ki, de közben azt állítja, hogy azoknak készült, akiket nem az ösztöneik irányítanak.

Elsőként hadd gratuláljak a szülőknek, akik mélyen hisznek abban: gyermekük sírását géppel kell analizálni a teljes megértéshez. Szeretném megnézni azt az anyát, aki 20 másodpercig áll a bömbölő csecsemő fölött egy géppel, hogy megtudja a sírás okát. Én ösztönlény vagyok, tehát pillanatokon belül felvettem a dedet ilyen esetben, neadjég megszoptattam, tisztába tettem vagy dédelgettem egy kicsit. Volt, hogy nem jött be az első tipp, de valahogy túléltük az első néhány hetet, az elmúlt évtizedben meg flottul kommunikálunk. A gépet egyéves korig ajánlják, addigra már elég sok baba megtanulja az első 1-2 szót. Tartok tőle, hogy a géppel analizált babák első szavai nem az úri közönségnek szólnak majd.

Elképzelhető, hogy elmaradott anya vagyok. Ha lett volna olyan bébiőrzőm, amely cca 2700 m-es távolságot is képes áthidalni, sőt: vissza is beszélhetek a gyereknek (nyugi, kincsem, anya potom huszonöt perc kocogással otthon van, addig urald az ösztöneidet), a hazatérés ideje alatt akár fel is ismertethetem a másik géppel a gyereksírást.

Ha már gyermekeinket elintéztük (meg nem tanultuk, de uraljuk a problémákat, amíg ki nem merül az elem), jöhetnek állataink, elsősorban kutyáink. Nekik is van ugatásfelismerő kütyü.

És ha az ivartalanított kutya (vagy más háziállat) azt közölné, hogy egója megzakkant, mivel hiányzik a férfidísze, implant is létezik a probléma megoldására. Csak nézz rá szegényre, hát nem ez hiányzik neki a legjobban?… Az ugatásfelismerő és az implant is IgNobel-díjas nagyszerűség, és nem kis biznisz egyik sem: a fordítócuccba az iPhone és a Twitter is beszállt annak idején, az implantos Miller pedig már 2005-re megkereste befektetése kétszeresét, és azóta is töretlenül dübörög az eladás.

Ha jobban belegondolsz, a fent felsorolt cuccok mind félelmeinkre, gátlásainkra, szorongásainkra építenek. Nem fogom érteni az újszülöttet (vagy a háziállatot), akiről nekem kell gondoskodnom. Nem fogom meghallani, ha felsír a gyerek – és ha maradok mellette, akkor rabságban fogok élni hónapokon keresztül. A kutyaimplant megértéséhez pedig elég lett volna látni 9 éves fiamat, amikor elmagyaráztam neki, hogyan fog zajlani kamaszodó kandúrunk ivartalanítása. Az összegörnyedés és felszisszenés megvolt, én pedig megállapítottam, hogy a gyermek empátiás készsége életkorának megfelelő módon fejlett.

Ha már kutyáink, gyerekeink mind rendben vannak, jöhet saját személyiségünk megértése. Ezernyi magában bizonytalan ember válik függővé online pszichológiai tesztektől, amelyeket mobilapp formájában fogyaszt akár naponta többször is. Keresik a pozitív visszacsatolást minden elérhető módon, keresik a megértés biztonságát – és ezért elég nagy anyagi áldozatokra is hajlandóak. Pedig a nagy csapda ott van, hogy ha hókuszpókusz-töltskitízkérdést tesztek mondják meg neked, ki vagy, akkor a következő elbizonytalanodáskor ugyanúgy nem fogod tudni értelmezni saját cselekedeteidet, mint előtte. Arról nem is beszélve, mennyire pontosak ezek a tesztek. Semennyire. Kérdezz szakembert, elmeséli (sőt: mobilappból is van izgalmas és hasznos).

Jó lenne megérteni önmagunkat. Megtanulni, mikor és hogyan jön egy-egy löket dopamin vagy szerotonin. Felismerni, mik a valós tünetei a fáradásnak, stressznek. Rájönni, mi ad energiát hétfő reggel, szerda este vagy azon a végtelennek tűnő hajnalon, amikor kamasz gyerekedet kell iskolába indítanod. Sajnos még nincsenek kütyük, amik segítenének, mert mi mindannyian különbözünk.

Talán ideje elkezdened erre építeni.

.

Most tiéd a szó!

Comments are closed.

Read previous post:
Napi munkakönnyítő apróságok

Néhány komolyabb blogposzt után mindig lazulunk egy kicsit. A mai lazulás arról szól, hogyan tudsz lazulás nélkül sokat dolgozni. 5...

Az S betűs szó, amiről minden tinit fel kellene világosítani

Az első sokkal jobban fáj, mint az összes többi. Ha az első összejött, nagyobb eséllyel fogod élvezni a következőket. Van,...

3 mítosz, amit nagyon szeretnénk kinyírni

Ha lenne mítoszölő puskám, mindig magammal vinném, ha ügyféllel találkozom. De mivel nincs, itt kezdek ámokfutásba a blogon. Vannak mítoszok,...

Close