Mindenki rejteget valamit

Ülök egy felsőoktatási e-learning-konferencián és (s)írok. Csak előttem van ICT-eszköz. Mindenki más gondosan elpakolta az okostelefonját, netbookját, laptopját, pedig biztos vagyok benne, hogy számos ilyen található a teremben. Előadóként jöttem, és a terveim között szerepelt, hogy előadásom részeként meghívom hallgatóimat egy közös szörfözésre. Erről a tervről le is tettem azonnal, amint az asztalokon végigtekintve észleltem a technológiai sivatagot. Itt ül számos egyetemi oktató és azon gondolkodnak, miért is kell itt üldögélniük. Az előadók pedig – mivel a teremben nincs wifi – online rendszerek snapshot-jait vetítik ki rettenetesebbnél rettenetesebb, digitálisan analfabéta slide-okon. Mindannyian, hallgatók és előadók őszintén vágynak arra, hogy visszatérhessenek laborjaikba, és ne kelljen tovább tanulniuk/tanítaniuk. Tipikus tanulócsoport, annyi különbséggel, hogy elég fegyelmezettek, és nem játszanak a mobiljukkal előadás alatt. Sajnos.

De miről is beszélünk? Pontosabban miről nem beszél ez a sok – amúgy nagyon okos, szakmáját szerető – tartalomfejlesztő?

Az e-learning nem egyenlő az oktatás során elhangzó tartalmak online vagy e-megfogalmazásával. Ha csak erről lenne ugyanis szó, akkor elveszne az egyéni tanulási ritmust és igényeket beépítő pedagógiai munka, és a konzervtartalmak hasznosulása tanulási szempontból siralmas lenne. Az e-learning tehát nem arra jó, hogy az oktató visszamehessen a laborba kutatni… Tény, hogy az e-learning előnye az erőforrás-hatékonyság (alig kell hozzá oktató, pénz és infrastruktúra), a rugalmas időkezelés és a dobozolható (földrajzi és időbeli távolságtól független) termék minden előnye.

De legfőbb előnye nem az oktató vagy gyártó oldalán jelentkezik. Akkor igazán jó, ha a hallgató oldalán megjelenik az ún. blended learning feltételrendszere, azaz a könnyen elérhető elektronikus tananyag mellé kiscsoportos tantermi helyzetek, személyre szabott (online) konzultációk, az egyéni előrehaladást figyelembe vevő feladatsorok és ütemezés, illetve az egyéni tanulási preferenciákat követő (zenét, szöveget, képet, millió kereszthivatkozást felajánló) tartalomstruktúra társul. Az információs társadalom pillanatok alatt kitermelte a valós e-learninget, hiszen az Y-generáció már minden kérdésével a netet böngészi első körben, és kapcsolatrendszereit is a neten működteti csoportokban vagy egyénileg. Iskolapéldája a nemformális tanulásnak, most már csak a pedagógiának kellene utolérnie a lehetőségek gyors növekedését.

Az üzleti potenciál adott: a hihetetlen olcsó (dobozos) tartalom mellé egyénre szabott, gyors és magas színvonalú oktatás társulhatna, amelynek prémiumszolgáltatáshoz méltó árat is lehetne szabni. Sok pici pénz mellé néhány nagy, valós szakmai kihívást jelentő, valóban hasznosuló darab. Ha valaki befektetői szemlélettel látna neki, és kidolgozná a technológiai és pedagógia kereteket, no meg persze a marketinget hozzá…

Ebben a teremben tehát mindenki rejteget valamit. Telefont, laptopot, nemtudást, hitetlenséget a saját témájával kapcsolatban, a befektetői szemlélet teljes hiányát. Sőt: tudok valakit, aki nagy harcot vív azért, hogy elrejtse a teremből kirohanás iránt érzett, egyre csillapíthatatlanabb vágyát…

És miközben vívom ezt a harcot (hoppá, elárultam magam), felébred a kíváncsiságom: olvasó, ha benned kérdés merül fel, ha választ vagy megoldást keresel, ha konkrét tanulási igény fogalmazódik meg benned, milyen eszköz jut eszedbe először?

Most tiéd a szó!

Comments are closed.

Read previous post:
Mindig csak arra gondolunk… és ez így jó

Mindenkinek vannak kedvenc kis gondolatai, amik nap mint nap a fejében járnak. Olyan részletei a világnak, amiket otthonosnak érzünk, és...

Elvetik a… magot

A fiúk a Zországh Ázában töretlenül haladnak előre, mint egyszeri béreslegény, amikor lecsavarja az IQ-ját négyesre és csak megy a...

Kurvák vagy stricik – egy gazdasági döntés margójára

Vannak éles helyzetek: valaki sétál egy ligetben, és egyszercsak azon veszi észre magát, hogy egy rohadt nagy hangyaboly tetején áll....

Close