Mindig csak arra gondolunk… és ez így jó

Mindenkinek vannak kedvenc kis gondolatai, amik nap mint nap a fejében járnak. Olyan részletei a világnak, amiket otthonosnak érzünk, és ezért újra meg újra visszatérünk hozzájuk, miközben reggel a villamoson, délben a tányér fölött vagy este fogmosás közben agykapacitásunk jelentős része még szeretne kihasználódni, de a komfortzónát nem hagyja el. Jókai Mór a minduntalan visszatérő dallamocskára még külön szót is alkotott: dudolka.

N. kollégám, aki a maga kedves módján nagyon szigorú is tud lenni, felhívta a figyelmem, hogy mostanában a blogban eluralkodott egy ilyen dudolka, és ez szerinte túlzás. Sőt: megtiltotta, hogy a következő héten kimondjam vagy leírjam azt a szót. Én meg persze azóta folyton arra gondolok, mint Naszreddin Hodzsa szerencsétlen púpos ellenfele az illetlen, incselkedő és főképp tiltott majomra. Nem, nem írom ide, mi az. Ellenben pályázatot írok ki: az első olyan kommentelő, aki megfejti a titkot, jutalmat kap. Eredményhirdetés a megfejtés vagy a 12. komment után.

Olyannyira arra gondolok, hogy mindenhol találok inspirációt. Az inspiráció lényege, hogy segít intuitív módon összekapcsolni gondolati elemeket. Az igazán sikeres emberek pedig ezt a beleérzést, megsejtést, azaz az intuíciót – és persze ennek kapcsán a kreativitást– használják a leggyakrabban dobbantóként. Így képesek sokan arra, hogy megelőzzék korukat, versenytársaikat, és igazán markáns (üzleti) sikereket érjenek el.

Richard Feynman fizikus a Cornell Egyetem menzáján ebédelt. Egy nap figyelmes lett arra, hogy a diákok levertek egy tányért, és a tányér a földön körbe-körbe imbolygott egy darabig. Megfigyelte, hogy a tányér szélén a kék Cornell-embléma látszólag gyorsabban forog körbe, és ezen elgondolkodott. A gondolat elterelte a figyelmét az éppen őt foglalkoztató nehéz fizikai problémáról. Látszólag. Ugyanis gondolkodás közben a forgó tárgyak mozgásegyenletétől eljutott az elektron perdületéig, onnan a kvantum-elektrodinamikához (amivel éppen foglalkozott, és amit az intuíció hívott elő a helyzetben), és mivel hagyta, hogy ebéd közben kihasználatlan gondolatai önfeledten tovább játsszanak, előzúdult a korábban megfejtetlen probléma, és ő aránylag hamarosan (de persze nem az ebéd végén) Nobel-díjat kapott.

Ebből a történetből John Howkins, az egyik kedvenc szerzőm az alábbi következtetéseket vonja le:
1. szórakozzunk.
2. mindig lapuljon a tarsolyunkban egy probléma.
3. ne hagyjuk ki az ebédet.

N. a tudtán kívül igencsak jó gyakorlatot ajánlott nekem, és a napokkal ezelőtt elakadt dolgaim meglódultak. A tilalom, hogy az addig komfortos területre betegyem a lábam, segített más területeken újabb kérdések és válaszok megfogalmazásában, pedig a kiindulópont az volt, hogy hogyan is szeghetném meg a tilalmat, hogyan publikálhatnék úgy blogbejegyzést, hogy végig arról beszélek, de mégsem. Megoldást akartam egy olyan problémára, ami addig nem létezett.

N., szintén a tudtán kívül a kreativitásfejlesztés egyik alapvető technikáját hívta elő. Ugyanis a kreativitás egyes alapvető jellemzői kétirányúan működnek. Nemcsak az igaz, hogy ha valaki kreatív, akkor ezek a jellemzők is megjelennek, de az is, hogy ha valaki kiváltja ezeknek a jellemzőknek a jelenlétét, akkor a kreativitás szintje megnő az adott helyzetben. Mik is ezek a jellemzők?

  • Az egyik a nyitott gondolkodás. Az elme szinte álmodozásszerűen kalandozik – fókuszt keres. A flow-élmények és a művészeti inspiráció segítik ezt a működést.
  • A következő a független gondolkodás. A kreatív emberek szabályszegők, nem szabályalkotók. És ha elvesszük az ösztönösen megformált keretet (amit addig az elme mankóként használt), de más technikákkal megakadályozzuk az új mankó kialakítását, nagy az esély rá, hogy új felismerések születnek. Minden inspiráló környezet és tevékenység visz az alkotás felé.
  • A harmadik ilyen jellemző, hogy a kreatív ember nem fél a változtatástól. Ha kötelezed, hogy változtasson, elő kell hívni a benne lapuló kreativitást.
  • A következő az ún. üres papír reakció. A szabad, kitöltetlen tér kihívást jelent. Szabadítsd fel az elméd tereit.
  • És esetünkben az utolsó, hogy a kreativitás versengésből és becsvágyból fakad. Legyőzhetjük magunkat – vagy éppen másokat. Minden új feladvány, rejtvény, amit más rakott eléd, az ő legyőzésére is sarkall. Bocs, N.

Talán neked, olvasó, szintén hasznos a ez a gyakorlat – próbáld ki: ragadd meg a téged legjobban izgató (üzleti) problémát, és legalább 3 napra tiltsd meg magadnak a vele való foglalatosságot, a róla való beszédet.

Közben menj el múzeumba, moziba, találkozz barátokkal, változtass munkakörnyezetet, kertészkedj és tégy bármit, ami téged inspirál. A kezed ügyében pedig mindig legyen ott a jegyzetfüzet. Ha pedig kedved van, a végén számolj be nekünk arról, mire jutottál. És persze fejtsd meg a bejegyzés elején feltett kérdést.

Most tiéd a szó!

Comments are closed.

Read previous post:
Elvetik a… magot

A fiúk a Zországh Ázában töretlenül haladnak előre, mint egyszeri béreslegény, amikor lecsavarja az IQ-ját négyesre és csak megy a...

Kurvák vagy stricik – egy gazdasági döntés margójára

Vannak éles helyzetek: valaki sétál egy ligetben, és egyszercsak azon veszi észre magát, hogy egy rohadt nagy hangyaboly tetején áll....

Kiállja-e a munkád a nagyitesztet?

A nagyiteszthez mindössze 1 db munkavállalóra és 1 db nagymamára (opcionálisan 1 db négyéves gyerekre) van szükség. Vegyük munkavállalónak a Megoldás.Most csapatának...

Close