Ne akadj fenn az első kerítésen

funny-facebook-newsfeed-aim-for-great-heights-funny-photo-picHiszed vagy nem, nem véletlen, hogy egy-egy mélyebben szakmai blogposzt után vissza-visszatérünk az alapokhoz. Azért van ez így, mert naponta találkozunk olyan vállalkozókkal vagy vállalkozásról álmodókkal, akik a legalapvetőbb kérdéseket nem gondolták át – de a tíz év múlva hatalmasra növő vállalatot már elképzelték.

Lerángatunk titeket a földre – hogy legyen honnan elrugaszkodni, amikor ugrani kell.

A vállalkozás: túlélőtúra sok keresztbe épített kerítéssel.

Vannak olyan kerítések, amiket meg lehet ugrani, és tulajdonképpen kis rákészüléssel nem is nehéz, de ha fennakadsz rajta, akkor ott az utazás vége. Mutatunk néhányat a legjellemzőbb alaphibák közül, hogy te már elég nagyot ugorj, amikor ugrani kell.

1. Uzsonna nélkül ne indulj el

Gyakori élményünk, hogy kezdő (még csak tervezgetés fázisában lévő) vállalkozók és vállalkozópalánták keresnek meg minket, de amikor kiderül, hogy a tanácsadásért fizetni kell, akkor felháborodnak. Hiszen ők befektetőt keresnek, csak most kezdik a vállalkozást, nekik nincs pénzük. Ilyenkor elkezd kattogni az agyunk. Minden emberi számítás szerint a vállalkozás pénzbe kerül: az alapítás költségein túl rendelkeznie kell minimum 6-9 hónapnyi tartalékkal (saját bér és a korai növekedést biztosító költőpénz). Lehet, hogy szűkösen, de érdemes lehet tanácsadót is kigazdálkodni a pénzből, hogy aztán ne ússzon el a többi feleslegesen. Ha nincs (legalább) ennyi, akkor ne kezdj bele.

Ez a 6-9 hónap újra ketyeg, ha befektetésre vagy pályázati pénzre építesz. Azaz onnantól, hogy elindítasz egy forrásbevonási folyamatot, további cca egy terhességnyi idő telik el, mire megérkezik a kéjes gondolat eredménye, azaz a zsé. Ha jól csinálod. És ha hibázol közben? Akkor bizony hosszabb lesz a várakozás.

2. A világmegváltást és az örökkévalóságot felejtsd el egy időre

Hisszük, hogy a mi cégünk lesz az, ami igazán szép hellyé formálja a világot. Ráadásul – természetesen – mostantól mindörökre biztosítja nekünk és leszármazottainknak a békés, gazdag életet, hiszen akkorára nő, hogy sok jó ember is kényelmesen elfér benne. Ez a vízió. De ha egy hegymászó a tekintetét folyamatosan a hegytetőre függeszti, vajon meddig jut el? Mi azt javasoljuk, hogy nézz a lábad elé. Legyen meg a terved aznapra, arra a hétre, arra a hónapra – és legyen 1-3-5 éves stratégiád. Bal lábat a jobb után, jobbat a bal után… (és ha most eszedbe jutott ennek a dalnak a folytatása, akkor már biztosan elmúltál 35).

Legyél szigorú, ami az időtávokat illeti – a parttalan várakozásba ugyanis sok cég halt már bele. Ha valami nem történik meg az optimális idő alatt, akkor azonnal kezdj másba, módosíts, szerelj. Ha valaki nem válaszol az e-mailjeidre: felejtsd el. Ha a piacon nem kezdik venni a termékedet a várható időn belül: keress mihamarabb okokat, kezdj más kampányba vagy változtass a terméken (is). És így tovább.

A lényeg: mindig lásd át, mit mikor fogsz csinálni, minek mikor kell bekövetkeznie. Az idő a legalattomosabb méreg. Telik anélkül, hogy szólna erről neked.

3. Fizess mindenkinek – valahogyan

A korai fázisban nagyon sokszor kell szívességeket kérni, barterezni és más okos megoldásokkal kímélni a készpénzt. Ez nem baj, mindaddig, amíg pontosan tudod, kinek hogyan fogod megfizetni az érted tett erőfeszítéseit (még akkor is, ha nem kéri).

A barter, ha nagy mértékű, könyvelendő kategória – kis mértékben pedig javasoljuk a tisztességes kézfogással való megpecsételését. Itt a biznisz tiszta kell, hogy legyen, ki mit kap és miért cserébe.

Cseppet zűrösebb, ha valóban szívességet kell kérned. Alapvetően azt tudjuk javasolni, hogy először te tegyél szívességeket. Ha megfigyeled, az igazán jó üzletemberek az esetek többségében nagyvonalúak – ez abból a tapasztalatból táplálkozik, hogy a szívesség minden esetben megtérül, csak nem mindig tudjuk, hogy hogyan és mikor. Olyan ez, mint az időjárásjelentés: mindig pontos, csak a dátum és a hely bizonytalan. Ha pedig nagyvonalú vagy, nem lehet probléma, ha időnként kérned kell. Tanulj meg lazán adni – és elegánsan kérni.

Gondot szokott még jelenteni, ha új embereket akarsz bevonni a csapatba, de nem tudsz nekik fizetni. Ilyenkor egyértelműen az option pool, azaz a cégtulajdonból való részesedés lehet a megoldás, erre a cég 15-20%-át érdemes fenntartani. Tőlünk nyugatabbra az a gyakorlat, hogy az alkalmazott 1 évet kell, hogy lehúzzon a cégnél, és ezután kaphat tulajdonrészt, majd további 3-4 évet kell lehúznia a céggel, hogy mindenkinek megérje a buli. Ennek érdemes megtanulni a technikáit, vesting néven fogod a témát megtalálni a szaksajtóban.

Ha pedig mégis a pénzt kell mozgatni, akkor gondold végig, hogyan alkudhatsz:

  • árat le vagy
  • árat fixen és tartalmat fel vagy
  • árat fixen és ütemezést kedvezőbbre…

ezeregy verzió lehetséges. Nem egyértelműen azzal jársz a legjobban, ha kevesebb pénzt költesz. Játssz el a lehetőségekkel.

4. Adj el

Hülyén hangzik, de még a legjobb termékek és szolgáltatások is meghalnak, ha nem adják el őket. Nem is hinnéd, milyen gyakori hiba ez – bár érthető, hiszen a legtöbb kezdő vállalkozó lelkes designer, pék, mérnök… azaz egy sales-es sincs köztük. Adj el, bármit, aztán ha már van cash-flow, akkor koncentrálj minden másra. Egy dolgot ne adj el semmiképpen: rossz minőséget. Minden más mehet.

Kedvenc történeteink egyike, amikor egy fiatal kézműveshez bement a műhelybe első reménybeli vásárlója, és elkezdte vizsgálni a hatalmas asztalra kirakott fajátékokat. Majd a következő párbeszéd hangzott el:

  • Te, ezek milyen jól mutatnak ezen az asztalon… Miből van?
  • Az asztal? Bükk. Volt pár deszkám, oszt’ összeütöttem, mert nem volt mire pakolnom.
  • Állati jó.
  • Kell neked?
  • Aha.

Az első vevőjének már képes volt eladni. Az asztalt.

5. Kezdj neki. Most.

Hinnéd, hogy ez a legfontosabb? Pedig itt rontják el a legtöbben – nem kezdik el megcsinálni. Punnyadnak biztonságos(nak vélt) munkahelyeiken és álmodoznak. Az ő kedvükért hadd idézzük tehát egyik kedvenc könyvünk, A kétbalkezes varázsló egyik pillanatát, amikor az ifjú varázsló a Máguslexikonban keres megoldást problémájára:

A  címszónál (..) mindössze ennyi állt: Kezdjük el, azután majd meglátjuk. Dongó elképedve forgatta a mindentudó könyvet, és egyre csak azt kérdezgette magában: csak úgy egyszerűen? Nem volt éppen bölcs kérdés, de mindenesetre helyénvaló, s hogy természetes is, arról hamarosan meggyőződhetett, mivel a lap alján, csillag alatt lábjegyzetet talált: Igen; csak úgy egyszerűen: zummbele.

Hogy ugyanúgy csináld, mint más? Ugyan már.

.

Most tiéd a szó!

Comments are closed.

Read previous post:
Blog, mert…?

Több mint 2 éve blogolunk itt, korábban blogoltunk másutt, saját blogokon is. Átlagosan 3 naponta tolunk egy blogposztot. Infofirkák, szakmai...

A megfigyelők megfigyelése (avagy: vegyél magadnak befektetőt)

Azt írja a Startupdate, hogy a befektető téged vesz meg. Romhány Gergely - amúgy nagyszerű - cikke alapvetően a corporate...

Miért van 18-as karika a startup-műfajon?

Találkozunk 16-17 éves ifjú titánokkal, akik - főleg, ha menő sulikban, nagy mennyiségű zsebpénzzel a zsebükben, amerikás szemlélettel nyitogatják pilláikat...

Close