Négykerékmeghajtású vitorlázórepülő

Nemzetközi tréningtendert nyertem el, és most dühöngök. Persze magamra vessek, minek pályáztam meg, de újra rá kellett jönnöm, hogy a tréner valójában csak néha csinálja szerelemből, általában meg prostituált. Erre mondják, hogy forrásvezérelt tevékenység.

Hogy mi is a dühöm tárgya? Olyan vagyok, mint egyszeri lelkes szörfös, aki megkomolyodván abból akart bizniszt csinálni, amiért rajong. Nyitott is legott egy szörfüzletet a tengerparton (ahol egymást érik a szörfös boltocskák és kölcsönzők), és várta a vevőket. A napi átlag egész jó, de mit kezdjek azzal az őrülttel, aki rögtön belépéskor ezt rikkantja: “Helló! Négykerékmeghajtású vitorlázórepülőt keresek, van nálatok?”

Mivel már megkomolyodtam, nem mondom ki az első 9 dolgot, ami eszembe jut. A tizedik, hogy visszaköszönök.

A tenderrel is valami ilyesmi történt, meghívtak, hogy vegyek részt rajta. Átfutottam a neten elérhető anyagokat, rájöttem, hogy megint egy forrásvezérelt akcióval állok szemben. Azaz: valaki kiírt egy pályázatot, néhány európai szervezet meg rávetette magát  a pénzre, és már elrugaszkodás után, a levegőben beszélték csak meg, mit is fognak csinálni, hogy elvihessék a manit – na ennyire átgondolt a projekt. Visszaköszöntem és elfogadtam a felkérést… (és most csak egy kicsit pirulok).

A felkérés szerint innovációmenedzsmentben dolgozó facilitátor coach-okat kell gyártanom jelenlegi mérnökökből, közgazdászokból és technológiatranszfer-adminisztrátorokból. Ebben nem az input a gond. Hanem az output.

facilitátor ugyanis az a figura, aki egy folyamatot különböző technikákkal végigsegít, növeli a folyamat hatékonyságát, figyel a keretekre, és megkönnyíti az eredmény megszületését. Alapvetően irányít. Körülbelül annyi szerepe van az eredményben, mint szülésznek a gyerekkel kapcsolatban: nem ő szexel, nem ő hordja ki, nem ő vajúdik és nem ő neveli fel, de azért hasznos, ha a folyamat egy adott pontján jelen van és tudja, mit csinál. És persze bölcsen nem szól egy szót sem, még akkor se, ha a fehér párnak tejeskávé kisbabája bömböl a mama karjában.

Az üzleti coach ezzel szemben az a muksó, aki a folyamatban lévő embernek ad – bátorságot, önbizalmat, technikákat, sok-sok fókuszpontot a továbbhaladáshoz. Mit nem ad? Tanácsot. Segítséget, amikor meg kell fogni a munka végét és csinálni. Alapvetően kérdez, formál. Pont olyan – ahogy a neve is mutatja -, mint az edző, aki a pálya széléről dumál, amikor a vesenyző a pályán kiköpi a tüdejét. Az eredmény előtt nagy szerepe van, és a vele való munka hatása sok-sok évvel később is megmutatkozik. A tejeskávé kisbaba láttán a coach-nak – szakmai szabályainak megfelelően – szeme sem rebben. Legfeljebb megkérdezi a szülőágyon pihegő mamát, hogy mi lesz a következő konkrét dolog, amit tenni fog.

A tréning meg nem feltétlenül apu otthoni ruhája. A tréner – ha megbízást kap arra, hogy szörfalkatrészekből négykerékmeghajtású vitorlázórepülőt építsen, a markába pök (phü), és elkezd dolgozni. Azt nem ígéri, hogy a megrendelő minden kívánságának eleget tesz. De azt igen, hogy a rendelkezésre álló anyagból a lehető legjobbat hozza ki: addig szerel, amíg a felkínált alkatrész
a) rájön, hogy ő micsoda és mit várnak tőle,
b) megtanulja, hogy hogyan teljesítse az elvárást és
c) elhiszi, hogy képes rá.

Szóval innovációmenedzserfacilitátorcoach-ok lesznek. Ez definitív. Phü. Most már csak a résztvevőkben bízhatok.

Miután eddig tobzódtam a hasonlatokban (ahelyett, hogy a tréning felépítésén dolgoznék), elmesélek egy viccet. Ha jól csinálom a tréninget jövő héten, akkor legalább ilyen eredményre jutok a résztvevőkkel, de azért remélem, hogy ennél több lesz. Majd tudósítok.

– Néni, lejöhet a Pistike focizni a parkba?
– De Gyuszi, a Pistikének se keze, se lába…
– Nem baj, labda sincs!                                             

Most tiéd a szó!

Comments are closed.

Read previous post:
Csak nézőpont kérdése

Nemrég sokkoló élményben volt részem egy e-learning konferencián. Most, magam megnyugtatására és mások örömére hoztam egy hírt a témában. Az ENSZ által...

A legegyszerűbb állam (:))

Az EU-elnökség utolsó napján számos rendezvény zajlik még, kihasználva a megmaradt forrásokat. Majd írunk még ezekről, mert vannak informatív rendezvények...

A korai cégértékelésről dióhéjban

Richard Cantillon 17. századi ír közgazdász szerint a vállalkozó (entrepreneur) legfőbb jellemzője a kockázatvállalás. Jean-Baptiste Say, aki a 18-19. század fordulóján élt,...

Close