No Love Without Freedom

Ez itt egy csajos blogposzt egy nagyonis pasis szakma kemény és sokszor radikálisan őszinte blogján. Arról, hogy milyen a Megoldás.Most női arca. Arról, hogy szeretjük, amit csinálunk, és nem érezzük rabságnak, ha sokat kell vele dolgozni. Arról, hogy a startup szerelem, és érdemes így kezelni.

Azért lesz szó szakmáról is :)

A blogposzt 2013-ban született. Azóta sok dolog változott a csapatban, de az soha, hogy egyenlő vagy közel egyenlő arányban vettek részt a munkában, vezetésben is. Az sem változott soha, hogy ez nem volt szempont.

A Megoldás.Most FB-követőinek épp csak valamivel kevesebb mint fele nő. Egy olyan szociokulturális környezetben, ahol a  vállalkozásvezetés és a gazdaság/pénzügy, nem beszélve az innovációmenedzsment szűk mezejéről – mind férfiak által irányított és uralt terület. Ha nem találkoznék naponta vagány, büszke és csodálatos nőkkel, akik saját vállalkozást irányítanak vagy arra vágynak, hogy ezt tegyék, egy cseppet sem érteném a dolgot. De találkozom velük, és kezdem érteni. Elmondom neked is.

Beszélünk az emberről a vállalkozás mögött.

Legutóbbi Edzőtáborunkon fele-fele arányban voltak a nők és a férfiak – ez nem jellemző, általában férfitöbbségűek a képzési csoportjaink. A beszélgetés időnként nagyon csajosra sikerült, volt benne terhesség, divatos cipő és az a félelem is, hogy a befektetők, akik elsősorban férfiak, hogyan reagálnak a női vállalkozókra.

Régi igazság, hogy a korai befektető a zsokéra tesz, nem a lóra. Azaz nagyon fontos neki, hogy milyen emberekből áll a csapat, képesek lesznek-e jól teljesíteni stresszes helyzetben, képesek-e a kudarcot őszintén és töretlen kedvvel fogadni, képesek-e stratégiát váltani… és így tovább. Igen, a befektető figyel erre, de aránylag ritkán találkozunk olyan startupperrel, aki azzal fordulna hozzánk: “Fejlessz engem.” Ez férfias szemlélet. Legyen jó az üzleti tervem, én majd magamtól nagyszerű leszek.

Mi ebbe is beleszólunk, ha kéred. Nemcsak mert értünk hozzá, hanem mert szemünk is van rá – “női” tekintet, hogy bátorítsunk, hogy megigazítsuk pitch-re készülő ügyfelünk gallérját, és hogy őszintén megmondjuk, ha a személyiségében olyan vonásokat látunk, amiről férfiak között nem illik beszélni. Félelmet. Vágyat az elismerésre. Kudarckerülést. Szervilitást. Bátorságot. Vakmerőséget… És van hozzá hangunk: kimondjuk, hogy nagyszerűnek tartunk titeket. Csajok, ez női előny: tudunk visszajelzést kérni és adni arra, hogy milyennek látjuk egymást, magunkat. Tudunk őszintén gyengének lenni. És őszintén erősnek. Fiúk: ezt csináljátok utánunk. Mi büszkék vagyunk: a nálunk dolgozó férfiak képesek minderre.

Megvalósítjuk a kiegyensúlyozott gender-szemléletet.

Találkozunk női csapatokkal (csupa csaj), aztán olyanokkal, ahol ugyan van csaj, de véletlenül sem központi, stratégiai szereplő, és olyanokkal, ahol párok alkotnak csapatot. Nagyon kevés olyan csapatot látunk, amelynél a női és férfi vonásokból előnyt kovácsolnának. Persze, nem evidens. Kreatív és hagyományok ellenében is mozgó gondolkodást javaslunk. A nő vállalkozása szerelmi történet. A férfi vállalkozása meghódítandó hegycsúcs.

A Megoldás.Most állandó csapatában 2013-ban 2 nő és 2 férfi dolgozott, a projektekre bevont munkatársak pedig szintén körülbelül fele-fele arányban vannak. Ez nem volt tudatos döntés eredménye, de azóta is körülbelül ezt az arányt tartjuk. Így érezzük jól magunkat. Egy nő vezeti a csapatot – azért, mert szeret elszöszölni a részletekkel, ügyfél-lelkeket pátyolgatni, networkölni, és csapatot összefogni. Azért, mert ehhez ért. Férfi felelt sokáig a pénzügyekért és az operatív folyamatok jelentős részéért. Azért, mert könnyen tud lineáris folyamatokat céltudatosan és kitartóan véghezvinni, azért, mert kemény és következetes, amikor csak kell. Azért, mert ehhez ért. És így tovább. A munkamegosztás mindig  így kezdődött: “Te milyen szerepben vagy a legjobb?” – és az, hogy te férfi vagy nő vagy, adottság volt. EU-direktíva? Minek? Megy ez magától is. Tagadhatatlanul férfiak és nők vagyunk.

Elfogadjuk, hogy egy, oszthatatlan életünk van.

Van kutyánk, macskánk, gyerekünk, kacsáink, de legalább szobanövényeink. Vannak barátaink. Van szakmai ambíciónk. Vannak szerelmeink, hobbijaink, fáradásunk, influenzavírusunk, síbérletünk, alvásritmusunk. Van munkánk. Van szennyes ruhánk és mosogatnivalónk. Van koncertjegyünk.

Ezek mind egy élet részei – nem mondjuk és egy pillanatig nem érezzük, hogy “van a munkám, és van az életem.” Mondtál már ilyet? Mi gyakran halljuk… de nem kell átélnünk. Mi akkor is élünk, amikor dolgozunk (komolyan, egy zombi sincs a csapatban). Mindannyian tiszteljük egymást gyerekestül, síbérletestül és munkaritmusostul. Felelősen végezzük a munkánkat. Felnőttként osztjuk be az időnket. És segítünk abban, hogy te is megtaláld ezt egy olyan szélsőségesen teljesítménykényszeres helyzetben, mint a startupozás. Mert szeretjük, amit csinálunk, és tudjuk, hogy a szeretet és a szabadság csak együtt értelmes.

Tudjuk, hogy a kötelességek sem a szeretettel, sem pedig a szabadsággal nem összeférhetetlenek. Aki kelt már fel hajnali kettőkor síró csecsemőhöz, annak ez a legutóbbi mondat könnyebben érthető. A startupod olyan, mint egy gyerek. Szeresd, dolgozz érte és vele. Élj.

No Freedom Without Love.

 

Most tiéd a szó!

Comments are closed.

Read previous post:
Ide nekem egy jó csapatot

A legjobb vezető az, aki a legjobb embereket tudja kiválasztani az elvégzendő feladatra, és amíg ők dolgoznak, képes visszatartani magát...

Talpon tudsz maradni?

Mi a startupok bukásának 7 fő oka? Ezt már nagyon sokan és sokféleképpen leírták. Böktünk 3 jó cikket a sokezerből,...

Alku, alku, alku (Ti kérdeztétek 4.)

E-mailben és személyesen is sok, vállalkozással kapcsolatos kérdést tesztek fel nekünk. Ebben a rovatunkban hétről hétre közzéteszünk (nevek és felismerhető...

Close