Óvakodj az amatőröktől. Kreanod-sztori 2. rész

dog-chasing-tailHa emlékeztek, legutóbb ott hagytuk abba, hogy Gergely nagy lendülettel  nekiugrott a Vállalkozás nevű kalandnak, és létrehozta a KreaNodot. Rá is jött legott, hogy amatőrökkel dolgoztatni olcsó és veszélyes – ez utóbbi azért, mert már ők is eleget tudnak, hogy rejtegessék tudásuk valódi értékét.

Szöllősi Gergely, a KreaNod alapítójának írása, 2. rész.

Ott hagytam abba legutóbb, hogy megvannak a tervek, világos a cél, már csak kivitelezőket kell találni. Persze nem én fogok egy csapatot összehozni, hanem olyan céget keresek, amelyik teljes körű szolgáltatást nyújt. Ott ültem a gép előtt, és fogalmam sem volt hol kezdjem. Több IT-területen dolgozó ismerősömnek feltettem a kérdést, hogy miként lehet megfelelő programozókat találni. Volt ötlet bőven: „Nekem van egy ismerősöm” kezdetű mondatok, tehetséges diákok, gyűjtőportál, fórumok, Google. Tulajdonképpen szinte mindet végigpróbáltam, először azonban szükség volt egy árajánlatkérő szövegre.

Nem bíztam a véletlenre.

Megkértem egy ismerősömet, aki ért valamelyest a webfejlesztéshez, hogy segítsen. Megmutattam neki a korábban említett külföldi oldalt, és megkértem, hogy írjon egy olyan funkciólistát. Zsebben a listával kezdődtek az emilezgetések. Volt, aki nem is válaszolt, míg voltak teljesen szélsőséges ajánlatok is. Előtte rákérdeztem az említett embernél, hogy szerinte mennyi a reális ára egy ilyen honlapnak (utólag visszatekintve nevetséges összeget mondott), és ehhez mértem minden árajánlatot. Természetesen vigyáztam az ötletre is, ezért egy kamu sztori kíséretében küldtem el a külföldi oldalt, és csak annyit mondtam, hogy funkcionalitásban hasonlítani fog rá az enyém.

Megbízható szakembereket nehéz találni.

Nem találtam olyan forrást, ahol tudná az ember, hogy hiteles információkat talál programozókról. Van például egy ismertnek mondható, magyar IT-szakembereket gyűjtő portál. Olyan jó a rendszere, hogy azon én is Bill Gatesnek állíthatom be magam, csak később derülne ki, hogy több közöm van Mike Tysonhoz is, mint egy programozóhoz. A megrendelő egyébként azért fizet, hogy felvehesse a kapcsolatot a userek által kitöltött adatok alapján a megfelelőnek látszó egyénekkel. (Persze csak fizetne, ugyanis 3 kapcsolatfelvétel ingyen van, és a regisztráció emailhez kötött. Mondanom sem kell egy fillér nélkül írtam rá kb. 10 emberre.) Sokan nem válaszoltak, vagy csak hónapokkal később, mások pedig kicsit kiszínezve adták elő valódi tudásukat. Komolytalan volt az egész.

Végül az isteni szerencsétlenségnek (!) köszönhetően futottam bele az első csapatba, akikkel 8 hónapig tartott a kálvária. Ismerős ajánlotta őket, tudtak úgy beszélni, hogy én abból egy szót se értsek, illetve a referenciák több mint rendben voltak.

Tapasztalat: A referenciákat le kell ellenőrizni külön is. Bizonyosodjunk meg róla, hogy a kiszemelt oldalán szereplő linkek, illet az esetleges emailben érkező referenciák valódiak, és tényleg azoknak a nevéhez fűződik, akik ezt állítják magukról.

Minden jól indult. 4 órás meetingek, az instrukciók felvéve diktafonnal, halad a specifikációírás. Minden találkozó után a fennmaradó kérdésekkel nyargaltam haza, és még aznap este, legkésőbb másnap küldtem a válaszokat. Ha úgy érzi az ember, hogy halad a munka, akkor kifogyhatatlan energiája van. A specifikáció első változata tele volt olyan dolgokkal, amik szöges ellentétben álltak az elhangzottakkal, de akkor még bizakodó voltam, szépen kijavíttattam mindet. Elkészült a terv, indulhatna a fejlesztés, de jött az első krach. A csapatból kiszállt a sitebuilder (ekkor még nem igazán értettem ő mit csinál, de nekik nem esett jól ez a hír), azt majd külön találni kell. Ennyit a „keresek egy komplett csapatot” tervről. Mindenesetre az ár baráti volt. Ők a Drupal nevű tartalomkezelő rendszerre esküdtek, így tudtomon kívül örökre egymásra lettünk utalva azzal a rettenetes napszemüveges kék vízcseppel. Azt gondolták árajánlattételkor, hogy majd már elkészült modulokból összeollózgatják, és pikk-pakk kész az egész. Királyság, akkor szerzünk még pénzt.

Volt már akkor is vállalkozóvá válást segítő állami támogatás, de csak munkanélkülieknek. Emiatt egyetem után azonnal regisztráltam, 3 hónappal később már kezemben a szükséges papírokkal kopogtattam a megfelelő ajtón. A vissza nem térítendő bérhozzájárulást megkaptam (6 hónapig utalnak nettó minimálbérnek megfelelő összeget, cserébe 1 évig kell alkalmazni magad az új cégben), az eszköztámogatást nem, mert a bizottság nem értette mi szükségem van okostelefonra egy online vállalkozáshoz.

Magyar valóság: irodista, 40+ közszolgák döntenek arról, mi lesz sikeres és mi nem. Egymásnak ellentmondó tájékoztatások tömkelege, felesleges bürokrácia. Ne tudd meg.

Közben az első vállalt határidő, a május már csúszott. „Kicsit nehezebb megcsinálni, mint gondoltuk.” Soha senkinek nem sikerült  megbecsülnie a fejlesztési időt. Minden IT szakember azt mondja, hogy ezt előre lehetetlen, de könyörgöm… Tessék akkor kilépni a komfortzónából és a vállalt határidőt napi több túlóra árán is tartani, vagy azt mondani előre, hogy „Nincs elég információm ahhoz, hogy pontos időt mondjak.” Reklámkampányt ilyesmihez igazítani nem ajánlatos. Eltelt június is, és én már csak reménykedtem, hogy őszre elkészül. Addig viszont jöjjünk ki egy előzetes oldallal, hogy mi bitoroljuk az „első reklám és design crowdsourcing oldal itthon” titulust!

Több évet öregedtem egy statikus  „coming soon” oldal miatt…

A projektvezető  elvállalta, hogy megcsinálja ő, ennyire ő is tud programozni. Próbálta úgy kommunikálni felém, mint valami szívességet. Trehány munka lett, de nekem laikusként úgy tűnt, hogy tulajdonképp működik, már csak találni kell sminkest, aki „felöltözteti”. Jó ötletnek tűnt, hogy ez kiváló beugró lehet majd egy sitebuilder számára, és a próbafeladattal ki tudjuk választani, kivel működjünk együtt a tényleges oldalon. Bizalmatlan lettem, jobb későn, mint soha alapon. A projektvezető szerint 8 óra alatt el lehet készíteni a sminket. Hát nem.

Tapasztalat: egy független, hozzáértő ember már az elejétől kezdve jól jött volna, mint mentor. A „velem senki nem tud kiszúrni” mentalitásom visszaütött.

Az első delikvens egy haragos email kíséretében repült is azonnal, mikor az ő ajánlata 25 munkaórával számolt. Később megkövettem őt, mondván rossz emberre hallgattam, és ki is békültünk.

Az oldal minőségéhez elég annyi, hogy két sitebuilder is feladta több nap munka után, és jogosan haragudtak rám, mondván becsaltam őket a melóba és hazudtam arról, mennyire gyors és egyszerű feladat. Én persze nem lehettem biztos benne, hogy ők-e az amatőrök, vagy az én drágalátos munkatársam 8 órás becslése volt baromság. Szerettem volna hinni, hogy az előbbi áll fenn, de talán abból sejthettem volna a turpisságot, hogy mindig, mikor már majdnem késznek tűnt a dolog, apró változtatásoknak köszönhetően elcsúszott a smink.

Végül lehetett kezdeni elölről. Igen, teljesen elölről.

a_plan_not_working

Nem jó ezt többször is megélni, de ekkor még nem sejtettem, hogy lesz ez még rosszabb is. Általában úgy nézett ki, hogy az új sitebuildert azzal vettem fel, hogy „Már majdnem kész az előzetes oldal. Fejezd be, és utána szerződünk a nagy projektre.” és ezután jöttek az összeomlások, elölről kezdések.

Két jellemző sztori a csapatról, ami már csak utólag vicces. Az előzetes oldal designja elég lassan készült, de júliusban elmentem túrázni Erdélybe, és még előtte le akartam adni mindent ahhoz, hogy a sminkelés meginduljon végre. Indulás délelőttjén még több órás megbeszélésünk volt, és végre megkaphatták a design terveket azzal az ukázzal, hogy a footerben szereplő lista elemei még nem véglegesek, oldják meg egyelőre „lorem ipsummal”. Óriási megkönnyebbüléssel léptem át a határt, kikapcsolt az agy pár napra,  majd azzal a meggyőződéssel utaztam visszafelé, hogy kész az előzetes oldal és végre fellőhetjük. Persze azzal szembesültem, hogy hozzá sem kezdtek a sminkeléshez, mert várják, hogy a lorem ipsum helyén milyen feliratok lesznek.

A másik még jobb volt. Már elég előrehaladott állapotban volt az előzetes oldal, amikor az aktuális sminkes összeírt néhány javítást, amihez programozói beavatkozás kellett, hogy haladni tudjon. A projektvezető nagy jógás volt, ekkor épp lement az Alföldre alfába két hétre, így most először kellett közvetlenül a programozóval egyeztetnem. Miután sikerült kvázi kikönyörögnöm, hogy méltóztasson hozzányúlni a haverja által készített előzetes oldalhoz, foglalkozott vele fél napot, majd később felháborodottan közölte, hogy késünk még két hetet, mert a KreaNodra szánt szabadságát az előzetes oldallal kellett töltenie. Ezután mégis hogyan tovább?

Jött a pánik. Ez jellemző dolog.

Beütött ezer alkalommal a két év alatt, de amilyen intenzív volt, olyan rövid ideig is tartott. Fél nap, maximum egy nap, aztán már nincs más választás, mint a megoldáson gondolkodni.

Tapasztalat: A sorok gyors rendezése kötelező, a múlton rágódni felesleges. Könnyűnek tűnik, de az egyik legnehezebb.

Itt még hibáztam, hogy ezek után is azt hittem, be fogják valaha fejezni az oldalt, amire utolsó alkalommal már októbert mondtak. De papírt már nem voltak hajlandóak aláírni erről. A programozó annyira megsértődött, hogy azt mondta, nem kér semmi pénzt, átadja inkább az addig elkészült részeket, csak ne kelljen a KreaNodon tovább dolgoznia. Bravó.

Tapasztalat: szerződés mindig legyen. Bár sokszor semmi hasznát nem veszi az ember krízishelyzetben, mivel úgysem kezd el pereskedni, hanem a megoldást keresi, azért van néha respektje.

Az időszak egyetlen pozitívuma, hogy ekkor szegődött mellém Bence, a designerünk. Először ugyan kirúgtam, mert a korai feladatait elég sajátos határidőkkel kezelte, de később újra együtt kezdtünk dolgozni és ez meg is változott. Alapból csak egy átmeneti logó megtervezésében kértem a segítségét, végül annyira megtetszett neki a projekt, hogy maradt végig, és az ő műve a teljes design. Nemrég ezt tulajdonrész-átadással háláltam meg neki, ami remélem, hozni fog a konyhájára. Nélküle nem tartana itt a KreaNod. Jól összerázódtunk, de mint minden jó projektnél, itt is vannak viták a megoldás mikéntjéről, ezért ő az oka annak is, ha nem kapom vissza a teljes kauciót a főbérlőmtől, mert néhány helyen már leomlott a vakolat és roskadozik az íróasztal is. :)

Az előzetes oldal azért nagy nehezen csak megszületett 2011. augusztusára, végül a 4. (!) sitebuilder csinálta meg. Rendes debreceni srác volt, még sokáig  dolgozott az éles oldalon is, de később elváltak útjaink a tanulmányai miatt. Őt ki is fizettem, ami a befektetett munkaórájához képest nevetséges összeg volt, ugyanakkor később elölről kellett kezdeni az ő feladatát is, mivel csak a felszínen nézett ki jól a kód.

De még mindig többet ér egy becsületes kezdő, mint egy „nemtörődöm” profi,

ezt későbbi tapasztalatok alapján mondom. Ilyen körülmények között voltam olyan türelmetlen, hogy kijöttünk az előzetes oldallal, sajtókampánnyal megtámogatva egy őszi kezdés ígéretével. Nem volt jó ötlet. Rá 1 hétre ott voltam programozók nélkül…

… és a sztorit hamarosan folytatjuk.

Most tiéd a szó!

Comments are closed.

Read previous post:
Drogok, cipők, és a pénz, aminek néha nincs jó szaga

Naponta kerülnek elénk olyan üzleti ötletek, amik lufi sebességével fújhatók fel, pillanatok alatt válhatnak nyereségessé, majd 3-6 hónappal később már...

Holnap biztosan elkezded? Az ötlet elakadásának 5 jele

Tegnap egy nagyszerű szakember, hazatérvén egy németországi konferenciáról, azt kérdezte tőlem: lehetséges, hogy Magyarországon nincs elég jó (üzleti) ötlet? Ó,...

Ha (pénzre) szomjazol, legalább a csapig húzd el magad

Kellemetlen, de igaz: a források nem ott fakadnak, ahol a szomjas emberek állnak. Sőt: még a bárpultot sem a te...

Close