Problémából előnyt? Kapcsold át az agyad.

Vannak, akik alapvetően kész keretek között, konkrét célt követve szeretnek haladni, és vannak, akik átcímkézik, megváltoztatják, (újra)teremtik a világot saját szemléletmódjukhoz.

Gyakran nem személyiségtípusokról, inkább menedzsmenttechnikákról van szó, és végeredményben a kettő szorosan összefügg. Egy poszt azoknak, akik szeretnek a saját agyukba is bepillantást nyerni, és megkeresni benne az üzemmódváltó gombot. Hogyan használd, ami már megvan és hogyan indulj az új felé?

Saras D. Sarasvathy indiai tudós és egyetemi oktató egyik tanulmányában* jól érthetően leírja a “casuation” és az “effectuation” gondolkodást és problémamegoldást. Hogy ne kelljen végigrágnotok magatokat az amúgy izgalmas tanulmányon, mindjárt magyarázzuk. A casuation, amit most keretezésnek fogunk hívni, az általánosan elfogadott és használt menedzsment hozzáállás. Üzleti iskolákban ezt tanítják, és nagyjából ezzel a kérdéssel jellemezhető: “Hogyan tudom leghatékonyabban elérni célomat?” Az effectuation, amit most létrehozásnak neveztünk el, inkább a gyakorló, gyakran önerőből vállalkozóvá vált vezetőkre jellemző, mert ezt a hozzáállást kevés iskolában tanítják. Ennek jellemző kérdése: “Itt vagyok, és most merre tovább?”

(Látogatókártya. Drága asszonyom, megtisztel-e azzal, hogy meglátogathatom Önt otthonában ma este? Ha igen, tartsa meg ezt a kártyát, ha nem, kérem, küldje vissza. És ha nem látogathatom meg, üldögélhetek a kerítésen, hogy lássam, amikor elhalad?)**

A keretező (hogyan) típusú menedzser készen kap egy célt és egy keretrendszert, és azon belül kell megtalálnia a leghatékonyabb utat. Például új terméket kell bevezetni a piacra. A kérdés az, hogy mennyit érdemes marketingre fordítani, és azt milyen megoszlásban érdemes piackutatásra, trendelemzésre, promócióra, kommunikációra, rendezvényekre, stb. költeni. Hogyan lehet a leghatékonyabban bevezetni az új terméket? Ha nem lehet bevezetni, az útnak vége. Ezzel szemben a létrehozó (merre) típusú helyzetek inkább úgy néznek ki, hogy van egy dobbantónak használható helyzetem (kezdőtőkém, tudásom, létező vállalkozásom), de szeretnék továbblépni. Vajon mi lenne a megoldás? Vezessek be egy új terméket, vagy indítsak egy új vállalkozást, vagy fektessem a pénzem hosszú lejáratú államkötvényekbe és élvezzem a kamatait? A lehetőségek száma végtelen. A fő kihívást nem a legjobb megoldás megtalálása jelenti (mert olyan úgysincs), hanem az, hogy merre lehet elkerülni bármiféle nagy bukással járó helyzetet, és előrébb lenni, mint ahol az előbb voltunk.

Nézzünk rá másképp.

Problémamegoldási technikák

A skót whiskey-gyártó Tullibardine ugyanazzal küzdött, mint minden versenytársa: egy whiskey-üzemben létrejövő anyag 90%-a nem whiskey. Évi többezer tonna trutymó. Valamit kezdeni kell vele, hiszen különben pillanatok alatt megtelik az udvar szeméttel. A hogyan kezeljük a hulladékot kérdésre eddig az volt a válasz, hogy a cukorban és rostban gazdag trutymókat műtrágyának és takarmánynak dolgozták fel. Ez mindössze évi 250 ezer fontjába került (!) a vállalatnak. A Tullibardine csapata feltette a merre típusú kérdést: itt ez a trutymó, mit lehetne még csinálni vele? Butanolt, ami üzemanyagnak is alkalmas, jött a válasz a Napier Egyetemről. Csináltak is 2012-ben egy spin-off céget, és ha bejön nekik, amit terveznek, akkor néhány éven belül évi 60 millió fontos bevételre (!) tehetnek szert. A cél (eltüntetni a trutymót) nem elégséges – kellett egy mögöttes szemlélet, például az, hogy minden létrejövő dolgot tekintsünk alapanyagnak.

Menedzsmenttechnikák

James Dyson a brit piacra tervezte első porszívóját, de a brit cégek hallani sem akartak róla. Hogyan is lehetne olyan porszívót eladni, amihez nincs eldobható porzsák?! Dyson merre-típusú gondolkodó, tehát elkezdte árulni a cuccot Japánban. A termék jól fogyott, ezért gondolta, hogy eladja a szabadalmát valami nagy cégnek, de nem akarta senki megvenni. Inkább alapított tehát egy céget. A cégalapítás nem volt eredetileg cél, de mégis ide jutott a kacskaringók útján. Dyson nem próbálta meg megjósolni, hogy hol lesz a világ (és a porszívópiac) 10 év múlva, hanem elsősorban belső célt követett. Talán pénzt akart, talán nevet a vállalkozói ki-kicsodában, talán csak megszabadulni a befektetéséből legyártott porszívóktól, amik megtöltötték a nappaliját – nem tudjuk. De bármit is akart, az nem kötődött szorosan a termékét, vállalatát érintő eredeti célhoz, viszont elegendő erőt adott neki, hogy végigvigye. Hívhatjuk szemléletmódnak.

Kapcsold át. Most.

Az elmúlt két évtizedben az óriásvállalatokat és multimilliókat érő piacokat is megérintette az, ami korábban csak a kisvállalkozások sajátja volt: a gyorsan változó külső feltételek az egész vállalat változását, átalakulását igénylik. Sarasvathy véleménye az – és mi is csak egyetérteni tudunk vele -, hogy míg a hogyan típusú gondolkodás fontos, és fontos is marad, addig a merre típusú gondolkodás egyre inkább felértékelődik és egyre nagyobb szerepe lesz. Az első arra épít, hogy adottak a keretek. Van piac, az megismerhető, van szereplő (a cégem), ami ismert dolgokra képes (adottak a pénzügyi és humán erőforrásai, adott a terméke stb.). A második pedig nem vesz készpénznek semmit. Minden változhat. Ha van egy jó ötletem, amit meg akarok valósítani, de nincs hozzá szakértelmem, akkor veszek fel egy új embert. Ha nincs még piaca annak a dolognak, amit csinálni szeretnék, akkor majd létrehozom a piacot. Ha nincs pénzem, hogy megvalósítsam, akkor majd találok hozzá kockázati tőkét. És az is lehet, hogy a célom menet közben változni fog. A megvalósítás folyamán újra szétnézhetek, és megállapíthatom, hogy most érdemes lenne irányt váltani. Új célt kijelölni, és közben egy dologhoz ragaszkodni: a szemléletmódhoz.

Cél a túlélés, ehhez pedig használható tudás kell – ez szemléletmódbeli kérdés. Próbáld ki: mondj 3 dolgot, amit eddig nem hasznosítottál, pedig megvan. Ha igazán ügyes vagy, olyat is találsz, ami eddig akadály volt, most pedig dobbantó. Írd meg nekünk.

 

* Causation and Effectuation: Toward a Theoretical 
Shift from Economic Inevitability to Entrepreneurial 
Contingency. The Academy of Management Review, 
Vol. 26, No. 2 (Apr., 2001), pp. 243-263. 
http://www.jstor.org/stable/259121
** A képet a modernhepburn.tumblr.com-on találtuk.

Most tiéd a szó!

Comments are closed.

Read previous post:
Startup könyvelés

Azt kérdeztétek tőlünk: Hogyan könyveljen, hogyan könyveltessen egy induló vállalkozás?   Ültünk a kávé fölött és erre jutottunk. A teljesség...

Tanulmány a jó termékről

A világ egyik legjobb szabadalmaztatott terméke 1897-ben készült. 1.000 Fontért értékesítette James Henry Atkinson. Nincs túlbonyolítva. A neve sem: Little Nipper....

Ez a jövő

De csak akkor, ha komolyan veszed. Letöltöm! Forrás: http://doogiehorner.com/

Close