Szerezzük meg az első egymilliót…, és ne költsük el!

Sokszor halljuk, hogy az első egymillió (tízmillió) megszerzése az igazán nehéz. Pedig dehogy. Ha tudásunkat sikeresen értékesítjük, és költségeinket a minimálisra csökkentjük (igen, össze kell húzni magunkat), egymilliónyi megtakarítás aránylag hamar összejön. Jól befektetni saját cégünkbe sokkal nehezebb.

 

Egy régi tanmese szerint

egy amerikai papa ad a kisfiának 5 dollárt. „Menj, vegyél almát, és add el a szomszédoknak!” A gyerek 5 dollárért almát vesz, és azt 7,5 dollárért adja tovább. Majd papa a megkeresett pénzzel elküldi őt egy távolabbi boltba (50 cent útiköltség), hogy most kisautókat vegyen. Az 5 db 1,2 dolláros kisautót a gyerek összesen 10 dollárért adja tovább, így tőkéje már 11 dollár. „Papa, akkor most menjünk, és fagyizzunk” – szól a gyermek a mesében, de papa ehelyett így szól: „Nem. Most visszaadsz 6 dollárt és 50 centet, ez jár a kockázati befektetőnek. Utána félreteszel 3 dollárt biztonsági tartaléknak, majd a megmaradt 1,5 dollárból új tranzakciót indítasz. És ha már annyira sikeres leszel, hogy meg tudsz hívni fagyizni, akkor eper-vaníliát kérek.”

 

Egyre gyakrabban találkozunk olyan fiatalokkal, akik a vállalkozásukba bevonandó kockázati tőkét saját fizetésük fedezetének tekintik. (A forrásbevonásra egyébként is tudatosan kell készülni, itt olvashat arról, mit néznek a befektetők.) Aggódnak, hogy életszínvonaluk esni fog, ha saját vállalkozásba kezdenek. Tulajdonrészüket pusztán az irányítás szempontjából tartják fontosnak, a kockázati tőke hozamelvárását (15–30%) pedig szent borzadállyal figyelik, és kizsákmányolásnak kiáltják ki. Azaz saját betett idejüket, illetve a bent hagyott pénzt nem tőkének tekintik, és saját tulajdonrészük értéknövekedését nem számolják bele a várható bevételekbe. Rövidlátók. Ha 1– 5 évnyi előrelátással számolnak, a hónapra lebontott bevétel átlagosan sokkal több lehet, mint a kezdeti havi fizetés. A stratégiai gondolkodók képesek kivárni a történet végét, azaz nem eszik meg az almát vagy nem fagyizzák el a pénzt, hanem megteremtik a saját jövőjüket.

 

Ha 1–5 évnyi előrelátással számolnak,
a hónapra lebontott bevétel átlagosan sokkal
több lehet, mint a kezdeti havi fizetés.

 

Gyerekjáték?

A Stanford Egyetemen és számos más külföldi iskolában minden évben szerveznek versenyeket 5 dolláros keretösszeggel, a cél pedig a lehető legnagyobb profit elérése adott időkereten belül. Egy indiai középiskola tavalyi versenyén 50 rúpiát, azaz kevesebb mint 1 dollárnyi összeget kellett sikeresen befektetniük 24 óra alatt a diákoknak.

  • A győztes csapat első dolga az volt, hogy megvizsgálták, milyen piacot tudnak elérni a lehető legkönnyebben. A közeli park, illetve saját képességeik alapján jött az ötlet, hogy rendezvénybe fektetik a pénzt. Gyerek-akadályversenyt szerveztek 12 gyerek számára, a belépődíj 10 rúpia volt fejenként.
  • kihívás az volt, hogyan győzzék meg a parkban unatkozó szülőket, és hogyan bűvöljék el a gyerekeket. Az eredeti tőkét elsősorban díjakra költötték, így 120 rúpia bevételt, összességében 70 rúpia nyereséget értek el körülbelül 8 órányi munkával. Ha ebből levonnánk a ráfordított munka piaci árát, természetesen mínuszba szaladhatna a projekt.
  • Ha viszont azt vesszük, hogy egy skálázható (ismételhető, terjeszthető) projektet sikerült kidolgozni, aminek minimálisan növekszik a költsége, ellenben dinamikusan növekedhet a bevétele nagyobb piacok elérésével, könnyen belátható, hogy ezek a fiatalok fél éven belül jól fizető állást teremthetnek maguknak néhány dollárnyi összegből.

 

Mi tehát a kulcs?

A korai vállalkozási tevékenységnek mindenképpen pozitív cash-flow-ra van szüksége a lehető leggyorsabban. Sem bérekre, sem marketingre nem, vagy csak minimálisan szabad költeni mindaddig, amíg az értéknövekedést biztosító elemek fedezete nem biztosított. Ez a két költségelem ugyanis a pénz minősített elégetése: ha rosszul tervezünk, semmilyen eredményt nem hoz.

Mivel forráshiányosan indul a vállalkozás, minél kisebb befektetett tőkével minél nagyobb megtérülést kell elérni, és ezt nem elkölteni, hanem befektetni vagy tartalékolni kell. Azaz: a korai tevékenység legyen ismert piac elérésével végzett, biztonságosan jövedelemtermelő tevékenység.

 

A tartalék két célt szolgálhat:

  • A vállalkozás megtorpanásakor lehetővé teszi, hogy a pénztermelés akut kényszere nélkül lehessen stratégiaváltásba belemenni (például nem kell árversenyt vállalni).
  • Ha pedig sikeres a vállalkozás (vagy éppen végképp bedőlt), akkor a tartalék elsődlegesen egy következő, nagyobb növekedési potenciálú vállalkozás beindítását teszi lehetővé.

És most javaslunk egy gondolkodós feladványt. Írja fel egy darab papírra azt a rendelkezésre álló összeget, amit nélkülözni tud. Nézzen szembe azzal, mennyi időre és pénzre van valójában szüksége, hogy alapvető szükségletei ne sérüljenek. Keressen választ arra, milyen munkával tud jelentős értéknövekedést elérni 10 nap, 10 hét vagy 10 hónap alatt a nélkülözhető pénz és ráfordítható idő felhasználásával. Ha pedig ez megvan, el is lehet kezdeni.

Lehet, hogy hetekkel vagy hónapokkal távolabbra kerül az eredetileg megálmodott vállalkozás, de fenntarthatóan indul, és kisebb külső forrásigénye lesz. Megéri gondolkodni.

Írásunk a Piac&Profiton jelent meg 2013. május 14-én.

Most tiéd a szó!

Comments are closed.

Read previous post:
Extrémsport: nyomassuk egész éjjel…

Kezdő vállalkozás esetében (főleg ha mellette még más, jövedelemtermelő foglalkozásod és/vagy kicsi gyereked is van) gyakran virrad rád a másnap...

3 gondolj-másképp-és-legyél-sikeresebb tipp

Az agyad az egyik olyan szerved, ami megállás nélkül működik (addig a pillanatig, amíg szerelmes nem leszel...). Mindenhez használod. És...

Vásárlói visszajelzések

Tegnapi írásunk többekben a következő kérdéseket vetette fel: Miért nem ér semmit egy vélemény? Mi az, hogy egy véleményt csak...

Close