Tag Archives: HR

Kerülj képbe startup

TOP 5 vállalkozói dilemma, amibe bele lehet őrülni

Ezer és ezer okot szoktak felsorolni, hogy miért érdemes vállalkozni. És persze ezer és ezer okot tudunk arra is mondani, miért ne vállalkozz. Általános tanácsadói javaslat, hogy írj két listát a PRO és KONTRA okokból, majd ezek alapján dönts.

Most adunk 5 ötletet a listához – de melyikhez?!

 

read more »

Kerülj képbe

A számmisz, a statisz és a szakmai e (tika)

Megjelent néhány drámai hangvételű hír  (például itt) és blogposzt arról, hány fiatal vállalkozó is van Magyarországon. Péter kollégánk, aki elmagyarázza az innovációt mindenkinek, hirtelenjött kíváncsiságtól hajtva úgy döntött, hogy utánanéz a számoknak, Ágnes pedig a szakmai tartalomnak. Alaposan, megfontoltan. Ahogy szoktuk.

read more »

Kerülj képbe startup

Startup?

Azt hinnéd, egy nyelvet beszélünk. Nem is olyan biztos.

Szlutya: liszttel és vízzel kevert, hamisított tejföl.
Katrinca: fekete vagy fehér kötény.
Startup: ???

 

read more »

Kerülj képbe

A legjobb tüzelőanyag

Ötletbörzék, ötletpályázatok, crowdsourcing megint. Nagy legelő. Jól trágyázott föld. Ha kiszárítod, amit találsz, akár még tüzelőanyagnak is jó. De azért az csak tehénlepény.

Az open innovation határairól gondolkozunk.

read more »

Kerülj képbe

Agyüzem

Sok ember sokat eszik. Sok tanácsadó még többet eszik. Szedd ki az agyukat, helyezd tápoldatba és nyerd ki így az információkat. Crowdsourcing – az olcsó megoldások kedvelőinek.

 

read more »

Kerülj képbe

Mikor van az Idő?

Tweet. Skype. Teremts kapcsolatot. De mikor, kivel? Kivel mikor? Hahó, földlakók!

Ha vállalkozol, ha magadat vagy a cégedet marketingeled, ha nemzetközi csapatban dolgozol, ezek fontos kérdések. Az idő változó természetéről gondolkodtunk.

read more »

Kerülj képbe

Pizsamás menedzserek

Tegnap titkárnőt daraboltam, ma pedig arra buzdítok, hogy maradj pizsamában. Még mindig a HR kreatív oldaláról. read more »

Kerülj képbe

Egy titkárnő feldarabolása

Pár napja feldaraboltam egy titkárnőt…
most pedig visszatérek a tett helyszínére.

Tarts velem. read more »

Kerülj képbe

Jó reggelt, dolgozók!

Egyforma örömmel tudom üdvözölni a péntek délutánt és a hétfő reggelt, a szombat estét és a kedd délelőttöt. TGIF (1) helyett TGIMTWTFSS (2). És számos olyan embert ismerek, akik ugyanígy éreznek. Persze, mindenkinek vannak olyan napjai, amikor pont nem azt akarná csinálni, amit muszáj, de általában véve ezek az emberek nagyon-nagyon szeretnek dolgozni. Hogy lehet ez? Érdemes ehhez a jelenséghez közelebb hajolni és részleteiben megnézni – hátha a logika segít, hogy ne nézzenek marslakónak a metrón szürkülő emberek hétfő reggelenként…

Az életem körülbelül egyharmadát kitevő munka (beleértve az önkéntesmunkákat és a házimunkát is) kell a kiegyensúlyozott élethez. Szeretünk dolgozni. Szenvedélyesen szeretjük mindannyian a csapatban – ki ezt a részét, ki azt, de abban teljes az egyetértés, hogy a munka elengedhetetlen.

Úgy tűnik, emberként így vagyunk összeszerelve. A frontális lebeny imádja, ha az ember előrefelé halad. Dopamin- és szerotoninfröccs jutalmazza, ha új kihívást vállalunk. Oxitocinfürdőben lazulunk, ha egy jót beszélgetünk kollégáinkkal. A sikert pedig jókora adag béta-endorfinnal honorálja szervezetünk, ami, valljuk be, olcsóbb és egészségesebb módja a szelíd gyönyörnek, mint egy adag kokain. A flow-élményt legtöbbször munka közben éljük át: az ellazulás és önmagunk elvesztésének legszebb állapota. Motivációs struktúránk egyik legerősebb eleme a kompetenciaélmény (“meg tudom csinálni”) és az önállóság iránti igény. Legintenzívebben a sportban és a munkában van ezekre lehetőség.

És akkor még nem is beszéltünk a társadalmi és közgazdasági értelembe vett szükségszerűségről, pedig a munka a Maslow-piramis minden szintjére hat. Pénzt keresünk – ez a szabadság egy eszköze. Együtt tesszük – kooperáció, pozitív visszajelzések, valahová tartozás. És így tovább. Nem utolsó szempont az sem, hogy a munka a legtöbb esetben versenyhelyzetek sorozata. A szükséges stressz – enélkül kihaltunk volna. Érdekességképpen: az elmúlt hónapokban több olyan migrénes esetről hallottam, ahol a fájdalmak a munka okozta stressz hatására enyhülnek.

Ezeknek csak egy részét éljük át, ha nem teszünk erőfeszítést és/vagy azt nem társakkal éljük meg. Tehát a tábortűz meletti dalolás, a jóga, a relaxáció és a (bármibe vetett) hit nem vezetnek ilyen teljességű boldogsághoz. Kellenek, de nem elegendőek.

Éppen ezért nagyon megörültem, amikor a kezembe került Todd G. Buchholz könyve: Rush: Why You Need and Love the Rat Race. Végre egy boldogság-guru, aki nem azt akarja elmagyarázni, mit és mennyire vonjak kétségbe eddigi életemben, hanem azt mutatja meg, miért is szeretem annyira a munkát, életem kétségbevonhatatlan részét. Kicsit kevésbé érzem magam marslakónak, mióta beleolvastam a könyvbe.

Azt azért érdemes megjegyezni, hogy Mr. Buchholz a Harvardon elismert prof, felsővezető egy sikeres szervezetnél és egy díjazott Broadway-show producere. Ebből a nézőpontból könnyű felismerni a munka és a verseny örömét. Ő tudja, neki milyen siker jelent elégedettséget. Szerencsére ha valakinek még nem ilyen egyszerű, az találhat segítőtársakat, hogy megtalálja a saját utat.

Hogy hol a recept? Nincs recept.
Jó reggelt, dolgozó! Milyen örömre készülsz ma?

Angolul nem tudók vagy a betűszavakat kevésbé ismerők kedvéért:
(1) TGIF: Thanks God It’s Friday, azaz Hála Az Égnek, Péntek Van
(2) TGIMTWTFSS: Thanks God It’s Monday, Tuesday, Wednesday, Thursday, Friday, Saturday, Sunday