Tessék mondani, hol tanítanak bizniszt?

Jövő hét csütörtökön, azaz 08. 11-én 18:00-kor újra lehet velünk találkozni a MyCorporation föld alatti erődítményében – ezúttal arról szeretnénk beszélgetni, hogy a pokolba vezető út is…

Mostani írásom azoknak szól, akik szívesen vennének segítséget, oktatást, tanácsadást üzletük fejlesztéséhez, de összezavarodtak a sok coach, tanácsadó, tréner, üzletfejlesztő és más jóember tömegében. Kihez forduljon, aki maga is fejlődni szeretne, üzleti problémára is megoldást keres egyszerre? Tömegest kivégzést hajtok végre: a mostani írás látszólagos válasza ugyanis, hogy minden megoldás sántít. Az igazi választ elárulom augusztus 11-én, csütörtökön este.

Kezdjük az öldöklést az iskolarendszerű oktatással. Logikusnak tűnik, hogy aki céget szeretne egyszer vezetni, az menjen MBA-re vagy hasonó üzleti iskolába. Vagy ne. Pár hónapja MBA-t végzett ismerősöm mesélte, hogy az ő évfolyamán az iskolapad tele volt BSc képzésről frissen kikerült arcokkal, akik a master fokozat elnyerése után nagyvállalatok könyvelésén vagy lótifuti-pozícióiban találták meg életük első állását… igen, igen, jól tetszik olvasni, MBA diplomával. Hogy is van ez? Ha a magyar MBA-képzésben nagyvállalati kisembereket képeznek, akkor honnan kerülnek majd elő a jövő felsővezetői és Bátor Vállalkozói (Vállalkozó Bátrai)? Tény, hogy az amerikai MBA-t időnként temeti a nemzetközi képzési piac (2004-ben az Economist hasábjain bukkantam az MBA elmúlását taglaló írásra, 2009-ben a Bloomberg Business Week közölt hírt a jelentkezések számának csökkenéséről, aztán 2010-ben a Stanford egyik vezetője szomorkodott, megjegyzem, teljes joggal). Ugyanakkor az európai MBA-k piaca nagyon megugrott… de érdemes vajon megfizetni, ha utána könyvelői karrier várja a végzetteket?! Van alternatívája? Csütörtökön megvitatjuk, ígérem.

A következő a tanácsadók élveboncolása lesz. A magyar tanácsadói piac két okból sajnálja magát nagyon. Az egyik az, hogy a vállalkozói réteg igen-igen kevéssé képzett (tessék MBA-re menni… vagy ne), és így nem tudnak hatékonyan együttműködni a tanácsadókkal. A másik, hogy a magyar urambátyám kultúrában, ahol a megvakarom-ahol-viszket-ha-te-is-nekem a bizalom alapja, nagyon-nagyon nehéz a tudást értékesíteni. Főleg egy amúgy enyhébben-erősebben forráshiányos piacon. Erre jó példa, amikor nemrég beszélgetést folytattam egy kutatóval. Jeleztem neki, hogy üzleti ötlete brilliáns, de a megvalósításra vonatkozó tervei hagynak maguk után kívánnivalót. Mondtam is neki egy példát, milyen stratégiai hibát látok, min kellene még gondolkozni. Mivel fél évig dolgoztunk együtt az ő üzleti előrehaladása érdekében (ezt a munkát pályázati forrásból finanszírozta az őt foglalkoztató intézmény), ő így szólt: “neked olyan jó ötleteid szoktak lenni – mondd el, mire gondolsz!” Mondtam neki, hogy nagyszerű, leülünk jövő héten, elmondom, hogy mit gondolok, ennyi az óradíjam. Hang bennszakad, szó fennakad a telefonban, aztán elfúló lélegzettel jön a válasz: “Egy ötletelésért is pénzt kérsz?!” Jogos kérdés: miért is kérünk pénzt tanácsadóként? Csütörtökön lehet hozni a diktafonokat…

Hogy még vérengzőbb legyen a jelenet, most harakirit is elkövetek. Nem hagyom az üzleti coach-okat és a trénereket se élve, és mivel az én kenyerem is részben ilyen tevékenységből származik, a jatagánt saját hasamnak irányzom, kettőt egyszerre kaszabolok vele. A legutóbbi tréningemen egy résztvevő kétségbe vonta, hogy a coaching működik. Főleg az volt a problémája, hogy én makacsul állítottam, a coach nem ad tanácsot. Végül megegyeztünk egy úgynevezett akváriumgyakorlatban, azaz a résztvevő valós üzleti coaching-helyzetet hozott be, de a szokott bizalmas páros szituáció helyett a teljes tréningcsoport ült megfigyelőként a teremben. Az alkalmazott módszer a brief coaching volt, azaz potom 20-30 percem volt, hogy a problémában továbbsegítsem a klienst. Kiindulópontként közölte, hogy neki tudományos problémája van (anyagmérnök, az ő tudományához semmit nem értek), mivel a kísérletei nem feleltek meg az előfeltevéseknek, és így elakadt a projektje. Körülbelül 5 perc alatt azonosította, hogy valójában időmenedzsmenttel és felelősségvállalással kapcsolatos problémája van, majd a következő 16 percben olyan konkrét megoldást talált a helyzetre, amit 3 héten belül el is tud végezni. Nincs tévedés az igeragokban, ő azonosította a problémát és ő talált megoldást. Végül egyszerre elégedetten és bosszúsan közölte velem: “Szuper, nagyot haladtam előre. Ez már két hónapja nyomasztott. De miért fizetnek a kliensek olyan sokat, ha a megoldás végig ott van a fejükben?!” Igaza volt, miért is? Trénerként a csoportnak elárultam. De veled, olvasó, inkább megvitatnám csütörtökön. Mint ahogy azt is, milyen tréning lehet az, ahol ilyen egyéni kérdések is asztalra kerülnek.

A legnagyobb kérdés az lesz: ha vállalkozóként elakadsz, kinél érdemes és mennyi pénzt hagyni ahhoz, hogy továbbhaladj… főleg úgy, hogy a legközelebbi elakadást már magad is meg tudd oldani.

Ha van kedved és lehetőséged, gyere, kérdezz, vitatkozz.

Most tiéd a szó!

Comments are closed.

Read previous post:
Jó reggelt, dolgozók!

Egyforma örömmel tudom üdvözölni a péntek délutánt és a hétfő reggelt, a szombat estét és a kedd délelőttöt. TGIF (1) helyett TGIMTWTFSS (2)....

Tréningmellékhatás

Egy atomfizikus a múlt héten kioktatott - azon a jogon, amilyen jogon a focihoz és a gyerekneveléshez értők (azaz bárki)...

Építs a bizonytalanra

Látnok vagyok, bevallott korlátokkal. A jövőmben két dolog mindenképpen szerepelni fog: az adózás és a halál. De hogy mit kezdek...

Close