Tréningmellékhatás

Egy atomfizikus a múlt héten kioktatott – azon a jogon, amilyen jogon a focihoz és a gyerekneveléshez értők (azaz bárki) kioktatnak focistákat és szülőket. E szerint az igen művelt úr szerint a tréning “szófecsérlés és az alkotói tevékenységtől időrablás”. Nem vitattam, lévén nem volt feladatom az ő meggyőzése. Megköszöntem, hogy megosztotta velem a véleményét, és csendben örültem, hogy őt nem küldte el a főnöke egy általam tartott tréningre se. De azért leírom, mi is lett a múlt heti kaland folytatása, hátha más atomfizikusok olvassák a blogot.

Arról bosszankodtam múlt héten, hogy a tréningmegrendelések időnként milyen rémisztő igényeket takarnak. Szerencsére a bejegyzésem végén megírt viccnél jobb eredménnyel zártunk. Minden résztvevő és a megrendelő is elégedetten távozott, én pedig büszkén vállalom az eredményeket. A cél az volt, hogy a résztvevők facilitátori és business coachingból vett módszereket tudjanak alkalmazni napi munkájukban. Az eredmény megfelelt ennek, és ezen kívül további – a résztvevők által nem várt – pozitív mellékhatásokat könyvelhettünk el. Leírom tehát, hogy a konkrét, elvárt célokon túl általában mi lehet egy tréning eredménye (ha jól csinálják).

(1) A csoportból csapat lesz
A múlt heti tréning egy 2 éves, EU által finanszírozott pályázati projekt része volt. Megelőzte több projekttalálkozó, valamint 2 másik, egyenként 3-4 napos tréning. Ehhez képest a résztvevők arról számoltak be a záró értékelésben, hogy végre ezúttal elkezdtek csapatként működni, együtt dolgozni. Megsúgom: a csapatmunka fejlődése minden jól megtartott tréning mellékhatása. Ha ez nem történik meg, tessék nyugodtan reklamálni a trénernél (vagy tessék magába szállni a kedves megrendelőnek, vajon nem oktatást kért-e tréning helyett).

(2) Egyéni célok, értékek, elvárások fogalmazódnak meg
A tréning előtt elkértem a korábbi trénerek jegyzeteit a résztvevők által kommunikált célokra, elvárásokra vonatkozóan. Elég elnagyolt, semmitmondó lista volt. Amikor azonban elkezdtünk dolgozni a résztvevőkkel, természetesen előmásztak elásott elvárások és személyes célok, mert középpontba került az, ami egy tréningen fontosabb, mint az oktatott tartalom: a résztvevő maga. Három nap alatt mindenki lassanként megfogalmazta, mit akar elérni a saját tanulása által, merre akarja folytatni ezt a fejlődést, és mit is keres a tréning keretét adó projektben. Jelentős hozzáadott érték… és ha összeadjuk mindazt a tanulási tapasztalatot, ami a csoportban jelen volt (legalább 320 évnyi iskolákban és iskolarendszeren kívül eltöltött képzési időről beszélünk!), meglehetősen élesen merül fel a kérdés: hogy lehet, hogy ennyi tanulás alatt senki nem kérte, hogy a folyamat őt magát szolgálja? Kérj, és megadatik. Anélkül nem megy. Megrendelők, legyetek őszinték magatokhoz: akartok-e őszintébb, tudatosabb és igényesebb munkatársakat? Ha nem, nehogy tréninget rendeljetek.

(3) A tréning keretét adó projekt begyorsul, tisztul
Vitakultúra. Rendszerszemlélet. Hatékony kommunikáció. Kritikai szemlélet. Valós esetek feldolgozása. Ezek alapvetőek egy tréningen, nem mint tartalom, hanem mint eszköz a tartalom szolgálatában – és hamár ott vannak, el is kezdjük használni őket. Eddig nehezen ment a közös munka? Miért? Eddig nem voltunk csapat? Hogyan legyünk azok? Kérdések, kérdések, kérdések. Az együtt eltöltött 4 nap alatt becslésem szerint elhangzott körülbelül 740 kérdés. És mert megvolt az elszántság, válaszok is születtek. Hozott anyagból dolgozunk, ez a legjobb.

(4) Sok új ötlet születik
A tréning inspiráló közeg. Ha megvannak a keretek (támogató és energiát adó környezet, szellemi kihívás, közösség, magas motivációs szint), egy megfigyelő rengeteg olyan jegyzetet készíthet, ami más munkákban hasznos lesz. Még akkor is érdemes beülni egy tréningcsoportba, ha az ember csak hallgat a partvonal másik oldalán. Már ha a résztvevők megengedik, hogy bárki ott üldögéljen, anélkül, hogy hozzájárulna a közös eredményekhez. Huhh, tisztára olyan, mint a kommunizmus, amikor működik…

(5) A nagyon fáradt ÉS vidám résztvevők az utolsóelőtti este a buliból hazamennek 11 előtt…
… mert szeretnének az utolsó tréningnapon is teljes értékű résztvevőként működni. Mit is jelent ez? Azt, hogy ezek a résztvevők a saját tanulási folyamataikért felelősséget vállalnak, a saját fáradtságukat menedzselik, és a személyes prioritási sorban az amúgy igen élvezetes blues-koncertet és esti traccspartit a másnapi fejlődési folyamat (munka, tanulás) mögé helyezik. Ez a visszajelzés többet ér a trénernek minden köszönetnél, dícséretnél és kézfogásnál. Tanulni akartak, tőlem, egymástól, velem, egymással. Erre trénerként büszke vagyok.

Klassz csapat volt, öröm volt velük dolgozni. És mivel őszintén és egyértelműen kifejezték, mit is várnak, már csak fogni kellett a módszereket, és addig vagdosni, varrni, méricskélni és rakosgatni, amíg a csapatnak legmegfelelőbb formát öltött a gondosan tervezett tartalom. Hozott anyagból úri szabászat – csak történetesen nem zakót szabtunk személyre, hanem tréninget. Igazi gazdagság, a végén haza lehet vinni – és ez a vagyon nem inflálódik.

Még egy mellékhatás eszembe jutott: mindannyiunk közös sikerélménye. Az enyém is. Köszönöm nekik.

Most tiéd a szó!

Comments are closed.

Read previous post:
Építs a bizonytalanra

Látnok vagyok, bevallott korlátokkal. A jövőmben két dolog mindenképpen szerepelni fog: az adózás és a halál. De hogy mit kezdek...

Én nem ilyen lovat akartam…

R. már jó ideje azon gondolkozik (ahogy az egész csapat), hogy miért is olyan nehéz megfogalmazni, mit tekintünk eredménynek. Beszélni...

Négykerékmeghajtású vitorlázórepülő

Nemzetközi tréningtendert nyertem el, és most dühöngök. Persze magamra vessek, minek pályáztam meg, de újra rá kellett jönnöm, hogy a...

Close